– A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) készített egy felmérést az egyetemisták sportolási szokásairól. Kiderült: az universitasok polgárai érdeklődnek a testmozgás iránt, ám gyakran pénzügyi akadályokba ütközik, hogy rendszeresen sportoljanak.

– Úgy gondolom, ha az emberek sportolni szeretnének, vesznek egy pár cipőt, felöltöznek, és elmennek futni, találnak különféle pályákat, de jó időben a folyóban is tudnak vízilabdázni. Nem kell hozzá más, csak elhatározás. A saját egészségéért mindenki maga felel, és hiába építünk nagyon komoly sportcsarnokokat, vagy nyerünk számtalan érmet, ez még nem jelenti, hogy a magyar nemzet tényleg eleget mozog. Szeretjük a sportot, de többnyire csak nézni. A testmozgás azonban nemcsak egészséges életmód, hanem szemlélet is. A mai világ mindent a pénzen keresztül közelít meg, így azt is mondhatjuk: az egészség jó befektetés. Ha mindennap el tudok menni dolgozni, és nem az orvosnál kell sorban állnom, abból hosszú távon profitálok.

– A sport közösséget is teremt, amin keresztül az oktatási intézményhez kedvezőbb lehet a hozzáállásuk a hallgatóknak. Ennek szellemében íródnak ki pályázatok, születnek együttműködések?

– Jelen pillanatban a labda a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) térfelén pattog. A MOB ugyanis a hazai sport teljes vertikumát összefogó ernyőszerű szervezet lett. Ott a lehetőség, hogy az igényeket pályázatokon keresztül kielégítsék. Az egyetemeket ez különböző mértékben érinti, hiszen minden intézmény másként áll a sporthoz. A Szegedi Tudományegyetem például maga működtet sportszakosztályokat. Fontos kérdés, hogy az intézmény milyen erőforrásokat szán egy-egy területre, hiszen a pályáztatások részben önerőn alapulnak.

– Az utánpótlás-nevelés problematikusnak tűnik, hiszen a sportági piramisokban lyukak észlelhetők.

– Nem biztos, hogy képesek voltunk sok kérdésre helyes választ adni, miközben a világ egy-egy sportban más irányba indult. Át kell gondolni, hogy tudunk-e ennyi ágazatban világszínvonalon teljesíteni. Fókuszálni kell a források alapján is, mint ahogy tettük ezt az öt látvány-csapatsport esetében. Új alternatívákkal találkoznak a gyerekek: a vasfüggöny mögüli kevés kikacsintási lehetőséget leginkább a sport jelentette, de ez a világ megváltozott. Amikor kevesebb gyerek születik, amikor konkurencia a televízió és az egyéb kütyük, sokszor a szülő is örül, hogy a csemete a másik szobában ücsörög. Sőt: talán a szülő lustasága okozza a gyerek lustaságát is. De a társasági nyereségadóból befolyó összegek a szülőknek is segítséget jelenthetnek, hiszen olcsóbbak lettek a tagdíjak. Emellett bízom benne, hogy a MOB és az egyesületek marketingtevékenysége is hoz bevételi forrásokat. Vannak olyan cégek, amelyek a társadalmi felelősségvállalás keretein belül az egészséges életmódot próbálják propagálni.

Meg kell mutatni, hogy a sport csodálatos dolog, s bízunk benne, hogy sok srác nem Messi vagy Cristiano Ronaldo akar lenni ősszel, hanem valamelyik vízilabdázónk, úszónk vagy vívónk lesz a példaképe. Azonban az edzőkről se feledkezzünk meg: a magyar tréner olyan kategória, mint a német autógyártás vagy japán elektronika – vagyis fontos tradíció, amire vigyázni kell: nehezebb őket itthon tartani, mint kiképezni. De óvnunk kell őket, mert nemcsak talentumként jelennek meg a magyar sportban, hanem tudásuk egyben aranytartalék is.