– Népszerűsítésre szorul a matematika?

– Igen! Mert a legtöbb ember azt hiszi, hogy a matematika csak öncélú játék, az iskolában pedig egy kellemetlen tantárgy. Ezzel szemben, ha az elméleti matematikusok munkásságát megnézzük, nyilvánvalóvá lesz, hogy matematikai eredményeik óriási hatással vannak a mindennapi életben. Példaként elég csak a számítógépet, az internetet említeni, ami mindent megváltoztatott. Vagy ott a CT, az MRI – e berendezések és orvosi diagnosztikai alkalmazásaik gyökereinél olyan elméleti eredményekre bukkanhatunk, amelyekről a matematikusok, akik azokat jegyezték, még nem sejthették, hogy eredményeik miként hasznosulnak. Ezért lenne fontos tudatosítani, hogy a matematikust nem egyenként kell nézni, hanem a matematikusokat együtt kell tekinteni, mert együttes produkciójuk néhány év múlva óriási hatással lesz a társadalomra, a gazdaságra. A haszon – ahhoz képest, hogy milyen kicsi a ráfordítás– felmérhetetlen.

– Ön meg tudja mondani, matematikusi teljesítményének mely részét ismeri el az Abel-díj?

– Nem az eredményeimet, inkább az eredményeim elérésénél alkalmazott módszereimet használták később.

– Hol dől el, ki hogyan viszonyul a matematikához?

– Nem a matematika tárgya a legfontosabb e téren. (Bár nem árt, ha valaki tudja használni a mindennapi életben, az iskolában tanultakat.) Ennél azonban lényegesebbnek tartom, hogy mindenki belássa: a matematikában nem elég valamit állítani, azt bizonyítani is tudni kell. Ha kialakulna az igény, hogy az állításainkat legalább ellenőriznünk is kell, az lenne a matematikai gondolkodás térnyerésének a bizonyítéka.

– A pályamódosításra szolgáltat nem szokványos példát az ön élete: félbehagyva orvosi tanulmányait két évig fizikai munkásként dolgozott, majd matematikával kezdett foglalkozni. Sosem késő váltani?

– Nagyon szerettem a matematikát, de nem matematikai tagozatos osztályba jártam, külön nem foglalkoztam matematikával. Így például, nem küldtem rendszeresen megoldásokat a Középiskolai Matematikai Lapoknak. Szerencsére azonban találkoztam az egyik barátommal, az egykori középiskolai osztály legjobb matekosával, aki javasolta: jelentkezzek matematika-fizika tanári szakra.

– Ki hatott önre egyetemi tanulmányai idején?

– Csodás számelméleti előadást tartott Turán Pál professzor másod éves „mat-fiz” szakos koromban! Akkor tudatosult bennem, milyen gyönyörű dolog a matematika! Később találkoztam Erdős professzorral, Hajnal professzorral. Ők hárman nagyon nagy hatással voltak rám.

– Szegeden tartott előadást az Abel-díj átvétele előtti napokban. És nem először jár itt: a Bolyai Intézetben tartott előadását követően kedvenc halászcsárdájába siet egy jó halászlevet enni. Miért szereti Szegedet?

– Gyakran visszajárok. Titkot árulok el: az apám ide akart nősülni az ötvenes években- akkor kezdtem Újszegedre járni. Míg a csípőm nem fájt ennyire, mint most, gyakran teniszeztem is itt. Örülök, hogy a szegedi matematikusok közül sokat barátomnak tekinthetek, rajtuk keresztül élő a munkakapcsolatom a Bolyai Intézettel.

– Beavatna: a matematikában hogyan lehet együtt dolgozni, közös publikációkat megjelentetni?

– Az ötlettel kezdődik: e gondolatról beszélgetve az egyik hozzátesz, a másik elvesz. Aztán elhatározzuk: egy adott témán, problémán érdemes lenne együtt dolgozni. Az oda-vissza gondolatjáték eredményeként születik – vagy éppen elmarad – a sikeres megoldás, a tanulmány.

– Tehát mégiscsak „játék” a matematika?

– Intellektuális játék a matematika, de a tárgya komoly. Ha nem lenne semmi alkalmazása, akkor is sokat adna a kultúrához. Mert a matematika mégiscsak a megismerése valaminek. A matematikai tételek igazságot mondanak ki valamiről. Persze vannak olyan matematikusok is, akik a gyakorlati élet egy adott problémájára keresik a megoldást a matematika módszereivel.

– Abel-díjasként most milyen matematikai problémával foglalkozik?

– Egyszerre többféle dologgal is. Van egy tervem: megtanulom az analitikus számelméletet, és ott próbálkozom. És ez akár háromnégy évre elegendő programot ad. Meg is vannak a konkrét problémák, de azokat nem árulom el, mert még kinevetnének…