A Jancsó Gábor professzor által koordinált, a TÁMOP 4. 2. 2. pályázat keretében zajló kutatási projekt ígéretes eredményekkel kecsegtet a következő két esztendőben.

A demencia (szellemi leépülés) és a neurodegeneratív megbetegedések korai felismerése, kialakulásának, lefolyásának vizsgálata, illetve új terápiás lehetőségek megállapítása áll annak a szakmai projektnek a fókuszában, melyre a TÁMOP 4.2.2. pályázaton 648 millió forinttámogatást nyert a Szegedi Tudományegyetem. Az ősszel induló, 24 hónapos kutatási program szakmai vezetője Jancsó Gábor, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára.

A professzor beszédes számokkal támasztja alá az egyébként hosszú évekre visszatekintő együttműködés erősségét és jelentőségét: a munkában az SZTE Általános Orvostudományi, valamint Természettudományi Karának szakemberei mellett az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudósai is részt vesznek, összesen 5 akadémikus és 27 nagydoktor érintett a programban. Egyik legfontosabb előzményének a 2004-ben életre hívott Dél-alföldi Neurológiai Tudásközpontot (DNT) tekinthetjük.

– Tulajdonképpen a jövőért kutatunk. Számos különböző szempontból, így például epidemiológiai, genetikai, élettani, elektrofiziológai, molekuláris biológiai, illetve kémiai oldalról térképezzük fel a demenciát és a neurodegeneratív betegségeket, többek között az ezek hátterében álló alapvető mechanizmusok azonosítása érdekében.

Az egyik legfontosabb vizsgálati területünk az Alzheimer-kór – vázolta Jancsó Gábor professzor. Az Alzheimer, illetve más neurodegeneratív betegségek – például a Parkinsor-kór – esetében a jövőben elsősorban a korai felismerésre, illetve a megállításra lehet és kell is törekedni – szögezte le Penke Botond, az SZTE ÁOK Orvosi Vegytani Intézet professzora. Olyan a Jancsó Gábor professzor által koordinált, a TÁMOP 4. 2. 2. pályázat keretében zajló kutatási projekt ígéretes eredményekkel kecsegtet a következő két esztendőben. Gyógyszerjelölt molekulákat, vegyületeket keresnek Szegeden, valamint világszerte, melyek a sejteken belülre jutva ott tudják támadni a kialakuló, a kórképek létrejöttéért felelős toxikus fehérjét.

– Az idegsejtek pusztulását kiváltó fehérjék rossz szerkezetűek. Normális esetben a szervezet védekező mechanizmusai eltávolítják ezeket, ám az idősödéssel párhuzamosan sérülnek az eltávolítási mechanizmusok, ezért főként idős korban jellemzőek ezek az évtizedek alatt kialakuló megbetegedések. A legújabb hipotézis a toxikus kis fehérje csomagocskák idegsejtről idegsejtre vándorolnak a központi idegrendszeren belül. Állatokon végzett kísérletekkel már igazolták ezt a teóriát, emberek esetében még nem. Mindezzel együtt a kutatók célpontja az idegsejteken belül formálódó toxikus anyag, a cél pedig az, hogy az Alzheimert, a Parkinsont és a hasonló betegségeket már a bejelentkezéskor rögtön megállítsuk vagy lelassítsuk – árulta el az akadémikus, aki optimista: reményei szerint tíz éven belül meglehet az Alzheimer-kórt megállító gyógyszer. A következő két esztendő legfontosabb feladatai között elsőként a demencia, a neurodenegeratív betegségek kialakulásában szerepet játszó újabb mechanizmusok feltárását és lehetséges új terápiás támadáspontok meghatározását, illetve az ezzel kapcsolatos racionális molekulatervezést említették a kutatók. Mindezekre épül a tervek szerint a gyógyszerjelölt molekulák kiválasztása sejtes modelleken tesztelve, majd biológiai modellek tervezése, fejlesztése és alkalmazása az új gyógyszerjelöltek vizsgálatában. A program komoly hozadékának tartják, hogy lehetőség nyílik fiatal kollégák foglalkoztatására, akik tapasztalt, felkészült szakemberek mellett bontogathatják szárnyaikat.

Jancsó Gábor megemlítette, adott esetben eltérőek lehetnek a tudósok és a pályázat kiíróinak szempontjai.

– A kutatók olyan új tudományos eredményeket (új mechanizmusok, lehetséges terápiás támadáspontok feltárása) akarnak elérni, amelyek a nemzetközi is megállják helyüket. Céljuk, hogy minél több dolgot ismerjenek meg a természetről. A kiírók viszont az innovációt helyeznék előtérbe, azaz azt kívánják látni, hogy az eredmények gyorsan átmennek a gyakorlatba. Ez azonban ezen a területen sok türelmet igényel, tekintve, hogy egy gyógyszermolekula humán felhasználásának engedélyeztetése hosszú évekbe kerül – ismertette a projekt szakmai vezetője.