– Minden szinten sikerült az előzetesen kitűzött célokat elérni – összegzett lapunknak

Hegyi Péter, a konferencia főtitkára. A szimpóziumok elsődleges célja az volt, hogy a Szegedi Tudományegyetem orvos biológiai kutatásainak húzóágazataiban erősítsék az egyetem nemzetközi helyét, és új kapcsolatokat hozzanak létre, a meglévőket pedig erősítsék, továbbfejlesszék. Ez mind a hat területen megvalósult, így több fiatal kutatónak nyílik lehetősége arra, hogy akár külföldre is kijusson. A szakkonferenciákon részt vevők kivétel nélkül pozitívan ítélték meg mind a tudományos, mind a kulturális rendezvényeket.

A Nobel-díjas plenáris ülésekkel Szent-Györgyi Albert Nobel-díj-átvételének 75. évfordulóját ünnepelték meg, illetve a lakosság számára a tudományt népszerűsítették. – Meg akartuk mutatni a tudomány erejét azoknak a fiataloknak, akik most vannak pályaválasztás előtt. A Nobel-díjas kutatók is elégedettek voltak, a diákokkal való találkozást szintén pozitívan ítélték meg. Többen jelezték, hogy a későbbiekben akár családostól is szívesen látogatnának vissza Magyarországra. Külön öröm számomra, hogy a tudomány mellett kulturális értékeinket is be tudtuk mutatni.

Vendégeink előtt Szeged a tudomány és kultúra fővárosa lett – mesélt a konferencia visszhangjáról Hegyi Péter. Saját szakterületéről példákat is sorolt a tanácskozás révén kialakult együttműködésekre: a gasztroenterológiában Ole Petersennel, a cardiffi School of Biosciences igazgatójával vagy a Newcastle-i sejt- és molekuláris biológiai kutatóintézetből Mike A. Gray-jel is erősödött a kooperáció. Az új kapcsolatok egyik példája Alan S. Verkman, a San Franciscó-i School of Medicine kutatója, akinek munkacsoportjától már érkezett is meghívás három hónapos ösztöndíjra az egyik szegedi szakembernek, de említhetnénk a Kaliforniai Egyetemről érkezett Kim Barrettet is, aki San Diegóba invitálta a szegedieket. Hegyi Péter emlékeztetett a tudományos tanácskozás evolúciójára. Vécsei László orvoskari dékán kinevezésekor rögtön létrehozott egy stratégiai és pályázati bizottságot Varró András rektor helyettes vezetésével és Kemény Lajos tudományos dékán helyettes részvételével, mely az ÁOK számára infrastrukturális, pénzügyi és stratégiai kérdésekben hoz olyan előremutató javaslatokat, melyek a régióban előreviszik az orvos biológiai kutatásokat. Az SZTE Kutatóegyetemi Kiválósági Központ TÁMOP-pályázatból egy nagy konferenciát álmodott meg a bizottság, erre épült rá a 75 éves jubileum Nobel-díjasokkal való ünneplése és kulturális értékeink bemutatása. – Komoly partnerre találtunk a Richter Gedeonban és Szeged város önkormányzatában. Több külföldi kutatótól hallottuk, milyen fantasztikusnak találják, hogy itt a város és az egyetem együtt él, egységet képez, szinte együtt lélegzik, külföldön nem mindenhol van ez így – ennek révén nemzetközi szinten is példával szolgáltunk – tudtuk meg Hegyi Pétertől.

Kiválóságok

– Az SZTE Kutatóegyetemi Kiválósági Központ TÁMOP pályázata eredményeként hívta életre ezt a konferenciasorozatot. Nagy elismerést jelentett számunkra, hogy egyszerre 9 Nobel-díjast és további több tucat kiemelkedő tudóst – köztük például a tavaly kiosztott „Agy-díjat” (The Brain Prize) elnyerő 3 magyart: Somogyi Pétert, Freund Tamást és Buzsáki Györgyöt – is itt köszönthettünk. A tudományos élet meghatározó szereplőinek fi gyelme hazánkra és ezzel együtt Szegedre összpontosult, ezáltal tovább növekedett a szegedi universitas és kutatóinak nemzetközi beágyazottsága – vont mérleget a Szent-Györgyi konferencia elnöke, Szabó Gábor rektor. Hozzáfűzte: a Tisza-parti szakmai közösséget tovább erősítheti majd az ELI, aminek az élettudományok az egyik lehetséges alkalmazási területe. A szegedi tudományosság támogatói között mint „fő szponzort” elsőként említette Klebelesberg Kunót, aki rendkívül sokat tett a kutatás feltételeinek itteni megteremtéséért, és aki miatt Szegedre jött, itteni alkotó éveiben Nobel-díjra érdemes eredményeket ért el Szent-Györgyi Albert.

LEGENDA

Egészen biztosak lehetünk abban, hogy a nemrég befejeződött, kilenc Nobel-díjast felvonultató konferencia néhány esztendő múlva megkapja majd egy tollforgatótól a „legendás” jelzőt, aztán pedig szépen odáig formálódik ez az esemény a köztudatban, hogy a „legendás szegedi konferencia” állandósult szókapcsolat mindenki számára ugyanazt fogja jelenteni. Mindazok a szorgalmas és kreatív emberek, akik végrehajtották a nagy tettet, minden bizonnyal a gyártás lázas zajában, a szervezés feszült tempójában, az ügyes-bajos dolgok olykor kapkodó rendezése közepette nem gondolták és nem élhették át, hogy bizony szenzációs dolgot hoztak össze. Ilyen erejű tudományos találkozó (nem csupán egy jól meg csinált kongresszus, hanem egy igazi, nagy, médiaeseményként is értelmezhető infodömping) még nem jött létre hazánkban. Azt vélem, hogy a Szegedi Tudományegyetem nem lehet elég hálás az ötlet kitervelőinek és végrehajtóinak. Ez az esemény ugyanis még sok év múlva is témát fog szolgáltatni a legmagasabban jegyzett tudományos körökben.

Szeged, ez a szép, minden elemében európai középváros az egyeteme, pontosabban a világra szólót alkotó Szent-Györgyi Albert emlékezete, még pontosabban Klebelsberg Kuno fáradhatatlansággal párosuló zsenialitása, egészen pontosan mindezek kölcsönhatása révén halvány vonásokkal fölkerült a térképre. Azért látom haloványnak a város alaprajzának kontúrjait, mert ezt az eseményt meg kell erősíteni, a hullámveréseit tovább kell gerjeszteni, a hatásait életben kell tartani. Ezzel a páratlan konferenciával és a hozzá kapcsolódó eseményekkel tematizálhatóvá vált a Szegedi Tudományegyetem és Szeged maga. Sajátos, hogy Szent-Györgyi Albert a művéhez képest elég szerényen van jelen a város köztudatában. Az is egészen egyedi, hogy egy olyan szintű kultúrváros, mint Szeged, a városmarketingben nem épít a C-vitamin, a szegedi paprika, a paprikás ételek, a halászlé, a szalámi, a gyógyító ferencesek és a Bálint Sándor-i életmű közös képzetköreire, kihasználható-kihasználandó szinergiáira.

Szóltam már erről néhányszor, s nem tehetek mást most sem, hogy emlékeztessek ezekre az összefüggésre akkor is, amikor kilenc világhírű tudós hitelesíti mindenfelé, hogy Szeged a C-vitamin városa. Azt látom, hogy amikor hazánk két kitörési pontja, a beutazó turizmus és a tudományegyetemi kutatás-fejlesztés ilyen evidensen kötődik egymáshoz és Szeged városához, akkor a döntéshozóknak komoly felelősségük van a továbbgondolásban.

Hogy valódi legyen a legenda.