Szent-Györgyi Albert professzor lakása a Kálvária tér 7. szám alatt, a mai Déri Miksa Szakközépiskola épületében volt 1930-tól 1935-ig. Ebben az épületben kapott helyet 1921-ben, az áttelepüléskor az egyetem orvosi vegytani intézete. Sokan tévesen úgy tudják, hogy a Dóm téren kell keresni a C-vitamin feltalálásának (kivonásának, kikristályosításának) helyszínét, ám a laboratórium itt, a Kálvária téren működött. 1935-ben került át a Dóm téri épületegyüttesbe az intézet. A professzor itt kapta meg a hírt a Nobel-díjról. Ez Szent-Györgyi izomkutatásainak színhelye. A professzor 1935-ben költözött át a Rudolf térre, a mai Roosevelt térre. Itt élt 1941-ig, s innen költözött át Újszegedre a Bethlen utca 20. alá. Utolsó szegedi lakhelyének utcája kapta a Szent-Györgyi Albert nevet.

Magam úgy vélem, és ennek többször hangot adtam a Szegedi Egyetemben, hogy Szeged ésegyeteme eddig az esztendőig nem tett eleget egyetlen Nobel-díjas professzora emlékének ápolásáért (úgy is mondhatjuk: sohasem tehet eleget), ráadásul ki sem aknázza azt a lehetőséget, hogy Szeged a C-vitamin városa. Ez a nyilvánvaló városmarketing-elem megfelelő kommunikációval a világ bármely pontjáról láthatóvá tenné Szegedet és egyetemét.

A szinergiákat kihasználva okos marketinggel a professzor mellé odarajzolhatnánk Klebelsberg Kuno alakját. Tudjuk, Szent-Györgyi a kultuszminiszternek köszönhetően jött haza Cambridge-ből, és lett tizenöt esztendőn keresztül Szeged szellemi életének meghatározó alakja. Ha láttatnánk Klebelsberget, ma is aktuális dolgokról beszélhetnénk a magyarságot még mindig idegenkedve szemlélő külföldnek. Ilyen például a szellemi honvédelem a globalizmus kártékony hatásaival szemben.

A kultuszminiszter és a professzor nagy kettősét bemutatva elemzés tárgyává lehetne tenni a népegészségügy és a sportolás kapcsolatrendszerét. Mivel a tudományosságról esik épp elég szó, idézzük azt, amit Szent-Györgyi a sportról gondolt: „A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze. A sport fogalma azonban nem tévesztendő össze a puszta testi ügyességgel, a rekordhajhászással, a nyereségvadászással és a primadonnáskodásokkal.

Az utóbbiaknak nemcsak, hogy a sporthoz semmi közük, de a sportnak egyenesen ellenségei. A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a fair play, a nemes küzdelem szabályaira.”