Az informatika és a mesterséges intelligencia kutatója, Csirik János programtervező matematikus professzor munkásságért idén elnyerte Szegedért Alapítvány fődíját. Kérdésünkre a matematika elvont szépségéről és a programozás mérnöki kihívásáról, a pályaívet befolyásoló vívódások és döntések hátteréről is beszélt.

– Korán, még gimnazista koromban eldőlt, hogy matematikát szeretnék tanulni. Akkoriban a Középiskolai Matematikai Lapok feladatainak megoldójaként gyakran kellett Budapestre utaznom, de nem vonzott a nagyváros. Szeged annál inkább tetszett: jártam itt vendégségben az unokatestvéremnél, aki egyetemi hallgatóként mutatta meg a nevezetességeket, és tudtam: híres matematikusok– Kalmár, Szőkefalvi, Rédei, Tandori – tanítanak itt. Így aztán a szegedi egyetemre jelentkeztem – emlékszik a pályaválasztási döntését befolyásoló szempontokra Csirik János. A napjainkban a Szegedi Tudományegyetem Számítógépes Algoritmusok és Mesterséges Intelligencia Tanszékén dolgozó professzor alkalmazott matematika szakon szerzett diplomát.

– Óriási szerencsének tartom, hogy egy új tudományág, az alkalmazott matematikából kinövő informatika fejlődésének, magyarországi fordulópontjainak tanúja lehetek – mondja Csirik János, aki a számítástechnika hazai úttörőjeként és fejlesztőjeként elismert Kalmár László tanítványaként lépett e pályára. – Eleinte a nyugat-európai és amerikai technológiától elzárva dolgoztunk, mégis élveztük, hogy valami újba lehet belekezdeni. Ám nem lehetett sejteni a számítástechnika óriási távlatait, a hadiipari alkalmazásból tömegtermékké előlépő személyi számítógépek, majd a számítógépes hálózatok megjelenésének messze ható következményeit.

– A matematika absztrakt gondolkodást igénylő szépsége, ugyanakkor a számítógép és programozás mérnöki kihívása, vagyis a konkrét és a valóságból adódó problémák megoldási kényszere egyaránt elbűvöl – jellemzi a pályáját végig kísérő, munkásságát 5-10-15 éves ciklusokra bontó furcsa vívódást Csirik János, akinek szakterülete lett az algoritmusok analízise, az alakfelismerés, az orvosi képfeldolgozás, a számítógépek alkalmazása.

– Egy számot hogyan lehet prímszámok szorzatára bontani? – említi a matematikai gondolkodás egyik olyan alapkérdését, amin például a számítógépes világ minden titkos levelezése alapul. A professzor másik példája a matematikának a gyakorlati életben való alkalmazására a számítógépek tömeges elterjedéséhez kötődő képalkotó eljárás: a testnek ugyanazon szervéről sok irányból készült röntgenképeket összegző térbeli rekonstrukció, amely forradalmasította az orvosi diagnosztikát. Mert a tudós nevéhez kötődik az úgynevezett láda pakolási probléma vizsgálata ugyanúgy, mint a Csernay László orvosprofesszorral, valamint munkatársaival kidolgozott SEGAMS, vagyis Szegedi Gamma Kamera Rendszer, amely a képjavító módszerek kifejlesztésével és integrálásával létrehozott online adatfelvevő és adatkiértékelő rendszer, vagy a jelen újdonsága: a mesterséges intelligencia, a nyelvészethez kötődő szoftverfejlesztések, azaz a Szeged Corpus és a Szeged Treebank.

– Számtalan alkalmazási lehetőséget kínál az informatika – jelenti ki a kutató. Hosszan sorolja tanítványai példáit, külön is hangsúlyozza a képfeldolgozó – sajnálatosan fi atalon elhunyt – Kuba Attila, az optimalizálással foglalkozó Csendes Tibor és a szoftverfejlesztő Gyimóthy Tibor nevét Csirik János, az iskolateremtő.