– Mennyire okoz nehézséget a munkájában, főként az oktatásra gondolok, hogy a jog mindig változik?

– Nagyon nehéz feladat elé állítja a hallgatóinkat. Másod- és harmadévben mindent megtanulnak, de mire az államvizsgához kerülnek, addigra esetleg az elejétől újra kell tanulniuk az anyagot. De nem is az a jó oktatás, ami a hatályos jogot magoltatja be. Egy jogásznak azt kell majd tudnia, hogy hol nézzen utána egy adott jogszabálynak. És ha jól oktatunk, akkor érti a jogi struktúrát, hogy mi honnan jön, és miért van, mi van az egyes fogalmak, paragrafusok mögött, akkor el fog igazodni.

– Hogyan került a jogi karra?

– 1982-ben kezdtem itt. Rögtön rám bíztak öt-hat gyakorlati órát, mert kicsi volt a tanszék, kevesen voltunk. Azonnal belekerültem a sűrűjébe. A jó diákkal foglalkozni nagyon-nagyon jó, a gyengébbel foglalkozni viszont kihívás. A fiatal kollégákkal igyekszünk úgy oktatni, hogy ne csak a jók – a hallgatók 20-30 százaléka rendkívül tehetséges, és nagyon jó könnyen veszi az akadályt – tudják elsajátítani a tananyagot, hanem azok is, akik annyira nem tudnak bekapcsolódni.

– Miért az oktatás vonzotta?

– Az egyetemi évek végén, főleg barátok hatására kezdtem gondolkodni azon, hogy az egyetemen milyen jövőm lehet. Nagyon hálás vagyok Pólay Elemér professzornak, aki annak idején felvett. Nála tanultam, ő volt a tanszéki elődöm. Az egyetem iránti teljes elkötelezettséget az alakította ki bennem, amikor két évvel a diploma megszerzése után Pólay Elemér kiküldött egy évre német állami ösztöndíjjal Münchenbe. Talpig úriember volt, klasszikus professzor, régi vágású, a háború előtt Berlinben tanult, de egy kis műhelyben teljesen másképp működtek a dolgok, mint a müncheni intézetben.

– A jogászoktól mindig azt hallja az ember, hogy a római jog a jogászok mumusa. Mi ennek az oka?

– Ez nem igazságos a tantárggyal szemben. Nem maga a római jog maga a nehéz. A diákok utólag el szokták ismerni, ha már megtanulták, hogy a római jog nagyon szép. A nehézséget az okozza, hogy az első évfolyamon a többi tárgy főként társadalomtudományi. A római jog az első jogi tárgyuk, egy olyan kompakt szabályrendszer, amiben már gondolkodni lehet: két hónappal a kezdés után elkezdünk jogeseteket megoldani. Tényállás, jogi probléma, megoldás, indoklás. Ez lehet nagyon szép, de lehet nagyon nehéz. Annak is nehéz, aki inkább magolni szeret, és fél attól, ha gondolkodnia kell, és annak is, aki nem tud magolni és koncentrálni, de jobban gondolkodik. Az ideális az, ha a magolás és a gondolkodás egyszerre van jelen egy diákban. Utóbbi hosszabb távon – legalábbis szerintem – hasznosabb a jogi pályán, mint a magolás.

– Szigorú oktató? Szigorú főnök?

– Annak tartanak. Szigorú vagyok, és remélem, hogy következetes is. Mivel sokat dolgozom, rengeteg dolgot megcsinálok, elvárom, hogy a környezetemben is igyekvően, önállóan megoldják a feladatokat a munkatársak, és szóljanak, ha valami nem megy. Aki más munkastílushoz szokott, annak néha ez nagyon nehéz. Igyekszem úgy dolgozni, hogy minőségi munkát adjak ki a kezemből. A hallgatóktól pedig azt várom, hogy tanuljanak.

– Az Akadémia Kiadó gondozásában jelent a könyve Szerzők, kiadók, kalózok. A szellemi alkotások védelmének kialakulása Európában címmel, amiért Akadémiai Nívódíjjal tüntették ki. Miért pont ezt a témát választotta?

– Biztosan mindenki emlékszik a pár éve kirobban fénymásolós botrányra, amikor egyes szalonok tömegesen másoltak egyetemi tankönyveket és jegyzeteket – büntetőügy lett belőle. Az emberekben nincs erkölcsi gátlás, társadalmunkban nem létezik a tulajdon tisztelete. Európában egyébként az angolok ugrották át elsőként az ingerküszöböt, azt mondták, hogy a szellemi termék az is egy dolog, egy árucikk, egy copyright, van vagyoni értéke. Ezt viszonylag gyorsan átvezették a jogrendszerükbe, köszönhetően annak, hogy John Locke nagyon erősen megalapozta filozófiai szempontból ezt a kérdést. Magyarországon az 1840-es években jegyezték fel az első tudományos vitákat a témában, majd a szellemi jog védelméről a kiegyezés táján, a 19. század második felében hoztak rendeletet.

– Felelősségteljes pozíciót tölt be, nagyon elfoglalt, publikál, oktat, konferenciákra jár, könyvet ír. A nőknek örök dilemma, hogyan tudnak mindenütt jól teljesíteni. Ön hogy tudta ezt megoldani ennyi éven át?

– Nehezen. Amikor a fia kicsi volt, még nem voltam egyetemi tanár, kevesebb feladatom volt. Manapság a tanszékvezetéssel sok feladat jár, a kari egyetemi tudományszervezési feladatok nagyon sok időt elveznek. És számos felkérés van, konferenciákra és előadásokra, amelyekből sokat nem is lehet visszautasítani. A férjem osztrák, 24 éve kétlaki életet élünk gyakorlatilag, ami miatt állandóan úton vagyok. Néha jó lenne már egy picit megállni.

Névjegy

Jakab Éva 1957-ben született Szegeden. A Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert a JATE jogi tanulmányok szakára, ahol summa cum laude diplomázott. 2002-ben nevezték ki az SZTE ÁJTK Római Jogi Tanszék tanszékvezetőjének, és ugyan ebben az évben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. Számos más mellett tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, az OTKA Társadalomtudományi Kollégiumának, az SZTE Egyetemi Doktori Tanácsának és nemzetközi szakmai szervezeteknek. A bécsi Österreichische Akademie der Wissenschaften akadémiai levelező tagja.

Nyemcsok Éva Eső