SZTE magazin

Kaveszunet_nyito

Rendhagyó Kávészünet az SZTE őszi fesztiváljának buliszínpadán

Irodalom és kultúra egyszerre volt jelen a JATE Klub színpadán 2019. október 16-án, csak nem a megszokott módon. A Kávészünet zenekar szólaltatta meg a klasszikus és kortárs költők műveit egy dinamikus koncerten. Popovics Györgyöt, a zenekar frontemberét kérdeztük karrierről, sikerről, kultúraterjesztésről.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A verskultúra nagykövetének tartják Kávészünet zenekart, így nem véletlenül kapott helyet az SZTE Őszi Kulturális Fesztivál programjai között. Ám ez egy elég nehéznek tűnő karrierút. Ki gondolta az elején, hogy ilyen sikeres lesz a Kávészünet?

– Alapvetően, amikor elkezdtük ezt az egészet, akkor még hobbiként indult, szóval nem gondoltuk volna, hogy mondjuk a rangos Szegedi Tudományegyetem buliszínpadára is eljutunk ezzel a történettel. Sok munka és sok erőfeszítés húzódik meg amögött, ami most láthatnak az emberek. Nagyon büszkék vagyunk az ötödik albumra, amiben sok munkát fektettünk és nagyon sok olyan érzelmet tettünk bele, ami számunkra fontos és szerintünk a közönség is tud vele azonosulni. Egyrészt tényleg nehéz a munkánk, másrészt nagyon szép is, úgyhogy mondhatni, hogy nem könnyű utat választottunk, de minden percéért megérte és megéri.

 

Napjainkban valós cél lehet az egy zenekar számára, hogy az irodalmat, a kultúrát közelebb vigye az emberekhez? Másképpen szólva: mi a „siker titka”?

– Minden sikeres dal alapja a jó szöveg. Mi pedig igyekszünk minden egyes dalnál hozzánőni a feladathoz, vagyis hogy a dal felemelkedjen a vershez. Kell, hogy legyen egy emberi oldal, egy hozzáállás, egy személyiség. Nagyon alázatosak vagyunk és hiszünk ebben a történetben, sok visszajelzést is kapunk szerencsére. Ezek építenek minket és segítenek továbbvinni az elképzeléseinket. Szóval nagyon sok minden áll amellett, hogy ezt olyan szívvel csináljuk, amilyennel megköveteli a vers, a dal, a közönség.

 

Milyen módszerekkel lehet azt elérni, hogy például az Itt van az ősz, itt van újra… hivatalos videoklipetekről a legismertebb megosztó portálon azt írta az egyik rajongó: „ha én tanár lennék, tuti használnám a dalaitokat, hogy a diákok megszeressék a verseket”?Milyen a kávészünetes alkotási folyamat?

– A négy lemezünk kapcsán ez úgy működött eddig, hogy összeültünk közösen és elkezdtünk alkotni és gondolkodni a dalokon. Itt az ötödik albumnál először külön dolgoztunk, majd együtt próbáltuk összecsiszolni az elképzeléseinket. Ennél a lemeznél a környezetünk is nagyon sok érzelmet és munkát rakott bele, természetesen kellettünk hozzá mi is, de rajtunk kívül még sok ember munkájának is nevezhetjük. Számunkra ettől lett jó az album, és ezek miatt tudjuk szívből csinálni.


Kaveszunet_JATE_1

 

Petőfi Sándortól kezdve Heltai Jenőn át József Attiláig számos nagyszerű költünk szolgáltatja a szöveget a Kávészünetnek. Sosem merült föl a saját számok igénye?

– A negyedik albumnál volt egy ilyen törekvésünk, hogy átiratokat készítsünk, ez meg is történt. A mostani albumnál ez nem jött elő, úgyhogy nem erőlettük. Alapvetően mindenki foglalkozik dalszövegírással a Kávészüneten kívül, de jelen pillanatban nem írunk saját szövegű dalokat ebbe a projektbe. Elképzelhető a következő albumunknál ilyen jellegű törekvés is, kíváncsi vagyok arra, hogy ezt hogyan fogadná a közönségünk, de egyelőre nem ez a zenekar fő profilja.

 

Ha az öt lemez terméséből választania kellene a Kávészünet frontemberének egyetlen dalt, egy olyan alkotást, ami a zenekart a legjobban leírja, akkor melyik lenne az?

– Ez érdekes, mert mindig úgy szokott lenni, hogy a legfrissebb költemény, alkotás, dal a művész kedvence. Jelen pillanatban nehéz mondani egyetlenegy dalt. Amiben egyértelműen a legtöbb szenvedély van, az a Két nyárfa. Hogyha jellemezni kell a zenekart, talán ez lenne az, hiszen felnőtt a banda, úgy érzem. Valójában nagyon sokféle zenét játszottunk, de mindig az volt a cél, hogy nekem is libabőrös legyen a kezem a daloktól és érezzem, hogy itt vagyok, azokkal az emberekkel dolgozom, akikkel szeretnék és pozitív érzéseket adunk át egymásnak. Olyan dalokat játszunk olyan szövegekkel, amikkel tudok azonosulni, úgyhogy, ha egyet kell kiragadnom, akkor a Kányádi Sándor versére írt Két nyárfa volna az. Emellett úgy érzem ez az album és a zenekar is megérett a felnőtt korra.

 

SZTEinfo – Tikvicki Dóra

Fotó: K. Z.


A fenti összeállítás szerkesztett változata megjelent a Szegedi Egyetem magazin lapcsaládhoz tartozó Alma Mater Magazin 2019-2020. évi 1. számában, amely letölthető az SZTE Hírportál SZTEmagazin aloldaláról, vagy lapozgatható formában itt is.


További cikkek az Alma Mater Magazin 2019-2020. /1. számából:

Generációk elismerése az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola tanévnyitó ünnepségén

A jövő a kreativitás - interjú Hajnal Dániel filmvágóval

„I am Soyuz” Lili: „Mindenhol otthon érzem magam”

Alumni Uni – Tudásműhely: Újratervezés

Világhírű IT-s cégeknél az SZTE TTIK egykori hallgatója

Az „R&D 100 Díj” nyertesei között az SZTE és partnercége

Vámbéry nyomdokain járt, környezeti katasztrófa veszélyéről szól az SZTE geográfusa

Identitások fogságában – Radnóti Miklósra emlékezünk

Pro és kontra: A modernizált Bánk bánról

Prima Primissima-jelölt Fülöp Ferenc akadémikus, az SZTE GYTK vegyész professzorra

Az SZTE „Vers délben” programsorozatáról a magyar költészet napja alkalmából

Egyetemi kurzus a civil önkéntesség

Az SZTE MK legújabb díszpolgára a gépészmérnök dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke

Két szegedi tanár is megkapta a Rátz Tanár Úr Életműdíjat

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés



SZEM_boritoSZEM_angol
AlmaMater_Magazin_2019_telAlma_mater
SZTEminarium_cimlapSZEM_klinika_2020_01