– Kihívásnak érzem, ha dzsessz-zenészekkel együtt improvizálhatok klarinéton – jelentette ki az agykutató Freund Tamás, aki szülővárosában, Veszprémben középiskolásként zenekart alapított. Több személyes példával is illusztrálta az SZTE Mentor(h)áló Szolgáltató és Kutatóközpont sikeres programja, a Pedagógiai esték-sorozat vendégeként az Agyhullámok – Memória – Kreativitás címmel megtartott előadása üzenetének lényegét. Biológusként érvelve állította: a művészeti neveléssel elérhető katartikus élmények nagyban segítik a tanulási folyamatokat, a közösségbeli alkotó tevékenységet végezve „önneveléssel” is növelhetjük saját kreativitásunkat.

Belső világunk és az információ-robbanás hatásai alcímmel pontosította Freund Tamás, mit takar előadása címének hármassága: a kommunikációs technikák robbanásszerű növekedése drasztikus változást okoz agyunk információs környezetében. Agyunk keresi a menekülési úrvonalat. Ezért növekszik a drogfüggőség, egyre gyakoribb a depresszió, a pánikbetegség, a WHO kimutatásai szerint is. Tehát az agy és elmebetegségek kutatásának kiemelt támogatása halaszthatatlan politikai feladat lett.

Azokra a kérdésre válaszolva, hogy „Hogyan növelheti kreativitását a felnőtt önneveléssel?”, „Miként segítheti a szülő vagy a tanár a gondjaira bízott gyerek fejlesztését,” 2 feladatot határozott meg.

Az 1. feladat: „Adjunk időt!” Teremtsük meg az igényt és a feltételt arra, hogy maradjon idő és agyi kapacitás – „belső világunk” részvételével – a tanulási folyamatra! Impulzusaink, az agyi hullámtevékenység, a szinkronizálás generálása segítségével tegyük hatékonnyá a tanulást! Olyan tempóval igyekezzünk tehát tanulni, hogy legyen esélye az agyunknak az információhoz a belső világunk impulzusait hozzátársítani!

A 2. feladatunk, hogy „Fejlesszük ezt a belső világot!” Hogyan? A kulcs: az érzelem, a motiváció, a közösség. Mindez egyszerre a művészeti neveléssel, illetve a másokkal együtt végzett alkotó tevékenységgel fejleszthető. – Több ezer éven át kristályosodtak ki azok a stratégiák, erkölcsi és etikai szabályrendszerek, amelyek mentén élni kellene – magyarázta Freund Tamás. – Ez az a „belső világ”, amit ha bevonunk agyunk memóriatartalmának kialakításába, akkor kreatívabbak és emberségesebbek leszünk.

A megértésben és a motiváció felélesztésében segítenek a példaképek. Freund Tamás a zenei és tudósi elköteleződése megvilágításához idézte Kodály Zoltán sorait: „A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése.
(…) S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”

A 2007-ben „Az év ismeretterjesztő tudósa” címet elnyert kutató, Freund Ta más alma matere a szegedi József Attila Tudományegyetem is, ugyanis a JATE biológia szakán kezdte felsőfokú tanulmányait, melyet az ELTÉ -n zárt diplomával. Elárulta magáról, hogy sorkatonai szolgálatát töltő, nulladik évfolyamos szegedi egyetemistaként, a hódmezővásárhelyi laktanyában Gyüdi Sándor évfolyamtársával, a Szegedi Nemzeti Színház mai főigazgatójával és másokkal együtt alapították meg a Canticum Ka marakórust. A Szegedi Egyetemi Énekkarba is együtt jelentkeztek.

Újszászi Ilona