Ha sikerül elérnünk legkiválóbb tudósaink itthon maradását, akkor van esélyünk arra, hogy megerősödjenek azok a műhelyek, amelyekben világraszóló eredmények születnek – vallja az akadémikus.

75 évvel ezelőtt vette át Szent-Györgyi Albert az orvosi-élettani Nobel-díjat. A jeles eseményre Szegeden nagyszabású nemzetközi konferenciával emlékeznek, amelyen többek között kilenc Nobel-díjas kutató is előad. Ez a nem mindennapi esemény remekül példázza, mekkora presztízsnek örvend világszerte a legendás magyar professzor. Hogyan hatott, hogyan hat az ő munkássága a magyar tudományra?

Szent-Györgyi Albert – mint az egyetlen olyan Nobel-díjasunk, aki Magyarországon végzett kutatásaiért kapta az elismerést – a mai napig rendkívüli hatást gyakorol a magyar tudományosságra. Mindez annak köszönhető, hogy jelentős tudományos iskola alakult ki körülötte, illetve aktívan szerepet vállalt a közéletben is, ami által életműve sokkal nagyobb kisugárzású, mint egy önmagában is kiemelkedő tudományos pálya. Annak is különös jelentősége és üzenete van, hogy a biokémikus professzor egy olyan időszakban tért vissza Magyarországra, amikor az oktatás- és kultúrpolitika a legtehetségesebb magyarok itthon tartására törekedett – még akkor is, ha a második világháború közeledtével végül sokan külföldre távoztak. Meg merem kockáztatni: Szent-Györgyi munkássága fontos szerepet játszott abban, hogy Szegeden létrejött a biológiai kutatóközpont, noha ő akkor már az Egyesült Államokban élt. Nemzetközi elismertsége, megkérdőjelezhetetlen tekintélye bizonyosan segített meggyőzni az akkori döntéshozókat a Tisza-parti biológiai kutatások szükségességéről.

Mennyiben járult hozzá a Szent-Györgyi-kultusz megszületéséhez, hogy a legrangosabb tudományos díjat éppen a C-vitamin izolálásával érdemelte ki, mely az emberek életének szerves részévé vált?

Ami személyének, valamint kutatásainak máig tartó hatását illeti, valóban nem elhanyagolható körülmény, hogy olyan tudományos eredményért díjazták 1937-ben az orvosi-élettani Nobel-díjjal, amelynek hasznát bárki közvetlenül tapasztalhatja. Nem szeretném kisebbíteni például a hozzám legközelebb álló elméleti részecske fizika felfedezéseiért odaítélt kitüntetéseket, de tagadhatatlan: a széles közvélemény előtt különbség van a mindennapjainkat segítő C-vitamin, illetve egy fantasztikus fizikai felismerés között. Szent-Györgyit eredményei – a tudományban igen jelentősnek számító felfedezései – rendkívül széles körben ismertté tették, ami mind Magyarország, mind Szeged és a Szegedi Tudományegyetem számára elismerést hozott és hoz a mai napig. Jól jelzi ezt, hogy a márciusi szegedi konferenciára kilenc Nobel-díjas tudós fogadta el a meghívást. Ez közvetve azt is üzeni, hogy a tudományba megfelelő időben történő befektetések még 75 vagy akár 100 év múlva is kamatozhatnak.

Egyfajta iránymutatásként is értelmezhetjük ezt a mai magyar tudomány-és oktatáspolitika számára?

Mindenképpen! Ne feledkezzünk meg Klebelsberg Kunóról, a legendás kultuszminiszterről, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett Szent-Györgyi hazahívásában. Nem véletlen, hogy emlékét dombormű őrzi Szegeden a Dóm téri Pantheonban. A mai oktatás- és kutatáspolitikának is meg kell keresnie a módját, hogy koncentráltan, a legjobbakra fókuszálva teremtse meg azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül nagy hatású tudományos eredmények születnek Magyarországon. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként végzett munkámnak ez meghatározó célja és iránya.

Milyen szempontokat kell ehhez mérlegelniük a döntéshozóknak?

1937-hez képest a világ nagyot változott, a tudomány mára sokkal iparszerűbbé vált. A tudomány finanszírozása mechanikusabb, gépiesebb és hangsúlyozom: bürokratikusabb lett. Arra kell azonban törekednünk, hogy a kiválasztás átlátható maradjon, hogy az arra legérdemesebbekhez érkezzenek a támogatások. Ennek modellértékű kezdeményezése a legjobb fiatal magyar kutatókat hazacsábító, egyedülállóan eredményes akadémiai Lendület Program, amelyet 2009-ben indítottunk el. A program idei felhívására például 135 értékes pályázat érkezett. Ha ezzel néhány tucat kutató, köztük a tudomány kiválóságainak itthon tartását sikerül elérnünk, akkor van esélyünk arra, hogy megerősödjön néhány olyan tudományos műhely, amely valóban világraszóló eredmények létrehozására képes. Kellő szerénységgel és alázattal kell azonban tekintenünk ezekre az eredményekre, s el kell felejteni azokat a lózungokat és realitásérzéket nélkülöző elképzeléseket, hogy hazánk minden nagyobb településén kinőhet egy-egy világhírű tudományos központ. Akadnak természetesen olyan egyetemek és kutatóintézetek, amelyeken megteremthetőek ennek a feltételei, tehát nyilvánvalóan ezekre kell összpontosítani az emberi és pénzügyi erőforrásokat. Az egyetemeknek, kutatóintézeteknek és a Magyar Tudományos Akadémiának pedig nem lehet más a feladatuk, minthogy a Szent-Györgyi Alberthez hasonló fiatalok tehetségét korán felismerjék, s pályájukat egyengessék.

Amikor néhány kiemelt tudományos műhely megerősítéséről beszélünk, aligha hagyhatjuk figyelmen kívül Szegedet, a Szegedi Tudományegyetemet, a magyar kutató-elitegyetemek egyikét. Az MTA elnökeként milyennek ítéli meg a város és egyeteme szerepét a magyartudományos életben?

Szeged a Szegedi Tudományegyetemmel (annak tucatnyi akadémiai támogatású kutatócsoportjával) és a Szegedi Biológiai Kutatóközponttal mindenképpen kitüntetett helyet foglal el Magyarország tudományos életében. A Tisza-parti tudáscentrumokban ma is nagyszerű eredmények születnek. Nem véletlen, hogy a Lendület Programban tavaly többen is nyertek a városból, illetve a kutatócsoportok is eredményesen pályáztak. Az MTA a maga eszközeivel jelentős támogatást biztosít a szegedi tudományos műhelyeknek. Tesszük, illetve teszem ezt a legjobb meggyőződéssel, mert hazánk egyik olyan központját segítjük ezáltal, amely méltán szerepel az európai tudományos térképen is.