„Látni, amit már mindenki látott, és azt gondolni róla, amit még senki sem gondolt.”

Ez Szent-Györgyi Albert tudományos hitvallása. Az ellentmondások végigkísérték életét. 1893. szeptember 16-án Budapesten született. Gyerekként rossz tanuló volt, de 16 éves korában – ahogy ő mondta –: „Hirtelen megváltozott valami az agyamban!”, kifejlődött benne a tudásszomj. Kétszer is doktorált (1917-ben orvos-, 1927-ben pedig kémiatudományból), de abban az évtizedben 7 európai városban élt családjával, majd az óceánt átszelve folytatta vándorútját – míg Szegeden révbe ért. Ötletes tudóssá válását segítette – többek között –, hogy külföldi laborokban kutathatott, és „a főhatóság” – kultuszminiszter Klebelsberg Kunó – hazahívta. Az ismert tudóst, Szent-Györgyit 1928-ban nevezték ki a szegedi egyetemre, ahol kiteljesíthette magát: professzori címet, tanszéket, önálló labort és mellé egyre bővülő csapatot kapott. Így iskolát alapíthatott. Legnagyobb tudományos felfedezései a Tisza-parton születtek, ahova családjával 1931 januárjában érkezett. Itt az év végére befejezte kísérleteit: bebizonyította, hogy a „hexuronsav” és a C-vitamin azonos, és hogy a C-vitamin a skorbut specifikus gyógyszere. Így a világon elsőként izolálta a legnehezebben meghatározható vitamint, amit aszkorbinsavnak nevezett el.

A felfedezés elsősége körül azonban Szent-Györgyi és az amerikai King között tudományos vita robbant ki. A Magyar Orvosok Társaságának 1932. március 18-án tartott előadásáról beszámoló német orvosi hetilap szerint Szent-Györgyi kijelentette: a „hexuronsav” és a C-vitamin egy és ugyanaz. A Rockefeller Alapítvány naplója pedig bizonyítja, hogy a 80 évvel ezelőtti március 24-én (egy héttel Kings Science-beli cikkének megjelenése előtt) Szent-Györgyi bejelentette: „megtaláltuk a C-vitamint”. 1932. április 16-án pedig a Nature című lapban megjelent a tanulmánya, amelyben kísérleti eredményekkel is igazolta, hogy felfedezte a C-vitamint. Tudományos áttörésnek számított az is, hogy Szent-Györgyi és munkatársai még 1932-ben megtalálták a vitaminforrást: a szegedi paprikából a világon elsőként sikerült nagy mennyiségű (egy hét alatt másfél kiló) C-vitamint előállítaniuk. Ezzel a monopóliumhelyzettel azonban Szent-Györgyi nem élt vissza, sőt: C-vitaminját szétküldte a világ különböző pontjaira a legjobb kutatóknak. Így nem túlzás azt állítani, hogy Szegedről indult el a táplálék kiegészítőknek azaz iparága, ami mára multimilliárdos üzletté fejlődött.

A C-vitamin azonosítása mellett a szöveti oxidációk elmélete terén is újat hozott Szent-Györgyi Albert, aki 1937. október 2-án kapott telefonhívást és táviratot, hogy a stockholmi Királyi Karolinska Intézet orvosi fakultása a fi ziológiai és orvosi Nobel-díjat neki ítélte oda „a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársav katalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. Vagyis a korabeli biokémia alapkérdéseinek tisztázásáért. A négy szénatomos dikarboxisavak oxidációs sorának felállítása a későbbi citrátciklus egyik felének felfedezőjévé tette Szent-Györgyit. A Nobel-díjat Stockholmban 1937. december 10-én vette át.

Következő kutatási területe az izomműködés biokémiája volt: Szent-Györgyi és csoportja 1940–43 között sikeresen vizsgálta az izom fehérjéinek szerepét az izom-összehúzódásban. A miozin, az aktin, az aktomiozin azonosítása és az ATP szerepének tisztázása révén a bioenergetika alapkérdése, az izom-összehúzódás biokémiájáról vallott elképzeléseket változtatta meg. A szegedi kutatók – akár második Nobel-díjra is érdemes – eredményei a modern izombiológia kezdetét jelentették.

Legendák keringtek róla, akármerre járt a nagyszerű tanár, aki 1940–41 között a szegedi egyetem rektoraként is fontosnak tartotta az ifjúsággal való külön foglalkozást. A szegedi hallgatók egyik kedvence volt az atléta alkatú, szőke hajú, világoskék szemű „prof”, aki szinte minden sportot szívesen kipróbált: rendszeresen röplabdázott, teniszezett, lovagolt is, az algyői repülőtéren tanulta meg uralni a levegőt. A sármos férfit, a lányos apát olyannyira elvarázsolták a nők, hogy négyszer nősült életének 93 éve alatt. Dezertálással menekült az első világháborúból. Később az antifasiszta ellenállási mozgalom vezetője lett, Hitler maga követelte kiadatását, a Gestapo üldözte. A második világégés után Budapestre költözött intézetével. Honatyává választották, de az 1947-es fordulattal személyes szabadságát is veszélyeztetve érezte, ezért Amerikába emigrált. Az ottani negyven év alatt – többek között –izomkutatással foglalkozott, és a rák lényegét és ellenszerét kereste. 1986. október 22-én hunyt el. Iskolát teremtett Szent-Györgyi Albert. Nemzetközileg elismert tudósokká fejlődtek mellette első munkatársai: Banga Ilona, Laki Kálmán, Straub F. Brunó, Gerendás Mihály, Huszák István és Guba Ferenc. Szegedi kutatómunkáját folytatják tanítványai és azok tanítványai.