A diszlexia nem szégyen és nem dicsőség. A diszlexia különleges gondolkodási mód, amely mind gyerekkorban, mind felnőttkorban számos előnyt és hátrányt jelent. A diszlexiások nehézségeinek az alapja, hogy az iskolában hátrányt szenvednek sajátos, jobb agyféltekei dominanciájuk miatt. Sokuknak a korábbi kudarcélmények miatt kevés az önbizalma: nem reális a tanulási képességeik önértékelése, tanuláshoz való viszonyulásuk gyakran félelmekkel teli, azonban jellemzően bizonyítani szeretnének. Hiszen ők is magas szinten képesek a szükséges tananyag elsajátítására – egyéni, gyakran újszerű módon. Annak érdekében, hogy tanulási eredményességük fokozódjon sok mindent tehetünk. Támogatni kell az önismeretet, az erősségekre történő építést és a gyengeségek fejlesztéssel történő enyhítését. Ráadásul ami a diszlexiások elsajátítási folyamatait támogatja, az a többségi hallgatók tanulási hatékonyságát is növeli.
A diszlexiások a szokásostól eltérő agyi dominanciát mutatnak. Így információ feldolgozásuk és gondolkodásuk eltér a többségtől. Az iskola általában egyoldalúan a bal agyféltekei működést preferálja. A beszéd, írás, olvasás és számolás a legfontosabb készségek az iskolai sikeresség szempontjából. A tudományos gondolkodásnak csak az elemző, logikai módon történő megközelítési formáját követi az iskolai tanulás. A jobb agyféltekéhez kapcsolódó képességek és készségek az iskolában kevésbé lényegesek:

Pedig a jobb agyfélteke igen fontos feladatot lát el a magasabb szintű intellektuális tevékenységben. Az átlátás, egészleges felfogás egyszerre adja meg a választ egy adott problémára. Ezért nem véletlen, hogy a magasabb intelligencia övezetbe eső személyek között az átlagosnál gyakoribb a jobb agyféltekei dominanciát mutatók aránya.
A diszlexiások kiemelkedő kreativitásának az egyik oka a jobb agyfélteke erős működése. Lényegében előre beépítetten rendelkezésükre áll az a képesség, hogy alternatívákat és alternatívan lássanak.
A diszlexiásoknak nem az olvasás elsajátítása okozza a legnagyobb gondot, hanem a tananyag felépítése. Az iskolai oktatás következetesen az induktív-deduktív levezető megközelítést alkalmazza. Lineáris, madzagra feszített, és nem ad térbeli szerkezetet, hálót. Ha a madzag valahol elszakad, a diszlexiás gondolkodásmód nem tudja összekötni. Kis madzag-darabokkal lesz tele a gondolkodása és memóriája.
A diszlexiásokat globális gondolkodás jellemzi. Elsőként így érteniük kell, mit és miért tanulnak, és utána tudnak a részletekre figyelni. A tananyagra való rálátáshoz a tanulást annak összefoglalásával kell kezdeniük.

A diszlexiás tanulók megfelelő tanításához érdemes tudni:

• Át kell látniuk az anyagot ahhoz, hogy meg tudják tanulni. A tanítás tehát átfogó összegzéssel kezdődjön. Látniuk kell az anyag szerkezetét ahhoz, hogy kezelni tudják a részleteket.
• Segítenek azok a módszerek, amelyek az agy egészének használatát kívánják:
• grafikus szervezők, képzelet, vizualizáció.
• Szeretik alaposan megbeszélni az új fogalmakat, hogy azok ne legyenek homályosak és elmosódottak.
• A konkrét példákból indulnak ki, és azokon keresztül jutnak el az általánosabb fogalmakig. Azután lehet értelmezni a fogalmakat a konkrét példák fényében.
• Több időre van szükségük írott anyag értelmezéséhez és elkészítéséhez.
• Nehezebben dolgozzák fel a hosszabb szövegeket. A hosszú, írott anyagok nem segítenek a tanulásban.
• A magyarázatok legyenek minél rövidebbek.
• Gyakran nehezen tudnak hosszan koncentrálni. Jobban tudnak tanulni, ha közben különböző más tevékenységet végezhetnek.
• A multiszenzoros megoldások, az IKT eszközök sokat segítenek a tananyag feldolgozásában, rögzítésében.

A diszlexiások is képesek hatékonyan tanulni, azonban a többiekhez képest eltérő módon. Fontos, hogy ne csak a diszlexiások, hanem társaik és tanáraik is tisztában legyenek ezzel.
Sokak szerint a tanulás abból áll, hogy a tanulnivalót sokszor át kell olvasni, és így megjegyezni. Ez is egy módja a tanulásnak, de a legkevésbé hatékony módja. A diszlexiások számára pedig kimondottan járhatatlan út.

Segítő stratégiák az oktatásban:
A tananyag feldolgozásában és elsajátításában a diszlexiások ugyanolyan hatékonyak lehetnek, mint bárki más, amennyiben a tanulási környezet megfelel néhány alapvető szabálynak. Mindenki jól megszerkesztett, strukturált információból, megfelelően prezentált anyagból tanul a legjobban, és ez alól a diszlexiások sem jelentenek kivételt. Ugyanakkor igaz az, hogy ha ezek a szabályok nem teljesülnek, rájuk ez nagyobb hatással van, nagyobb hátrányt jelent.
A diszlexiások számára stabil elsajátítási alapot jelent a tartalmak előzetes átfutása, majd az előadáson az anyag ismételt meghallgatása, a lényegi elemek egyéni kiemelése. Ezért nagyon hasznos számukra, ha előre megismerhetik a féléves tananyag átlátható struktúráját, letölthetik az órák, előadások diasorait, handoutjait. Ezeket gyakran ki is nyomtatják, majd az előadásokon kiegészítik, illetve a számukra leghatékonyabb módon kiemelik, jelölik a fontos részeket. Ezzel a feldolgozással az elsajátítás folyamata a hosszútávú és hatékony rögzítést biztosítja.
A tananyagok teljes áttekintésének lehetősége, a félév tudásátadásának és a számonkérés stuktúrájának megosztása a tanulmányi rendszerben a diákok időszervezését is nagymértékben támogatja, csökkenti a halogatást, a lemorzsolódást. Azokat a hallgatókat, akik tudatos, önszabályozó tanulással a félév elejétől folyamatosan készülnek a tárgy teljesítésére, nagy mértékben hátráltatja, ha csupán az előadások után, utólag kapják meg a tartalmakat.
A tesztek a diszlexiások esetében komoly gondot jelenthetnek. Minthogy a diszlexiások számára sok szó, fogalom, és főleg a viszonyszavak homályosak lehetnek, a faramuci megfogalmazású tesztek hatalmas akadályt jelentenek. Ha a kérdések külön oldalon vannak, és egy másik helyre kell átvezetni a válaszokat, a diszlexiás újabb bonyodalmakba keveredik a vizuális orientáció gyengesége és memóriaterhelés miatt. Elvéti a sorokat, oszlopokat, és elfelejti, mi is a feladat. Az eredmény ritkán tükrözi a diszlexiás valódi tudását, hiszen túl sok agyi kapacitást használ fel arra, hogy megértse a feladatokat, munkája rendes és olvasható legyen. Kevesebb agyi kapacitás jut a kérdés megválaszolására, ami a tartalom rovására megy.
Az írásbeli vizsga kiváltása szóbelivel jó lehetőség, de nem minden diszlexiásnak egyszerűbb az írásbeli helyett a szóbeli vizsga, hiszen gondot okozhat a lassú információ feldolgozás, a szorongás és a szótalálási nehézségek.
Ha bármilyen módosítással élünk, az ne igazságtalan előnynek tűnjön, hanem lehetőségnek a diszlexiások számára, hogy megmutathassák képességeiket!
A diszlexiások olvasását segíti, ha megfelelő papírra a megfelelő nagyságú és színű szövegek kerülnek. Minden tördelőszerkesztő tudja, hogy a túl hosszú sorok olvasása közben könnyen elcsúszik a szem, és az olvasó számára elvész a jelentés. Ezért használnak hasábokat. A rövidebb sorokat könnyebb átlátni és felfogni, és ez minden típusú olvasóra igaz. A jó megértéshez a sorok maximális hosszának általánosan a 80 karaktert fogadják el. Ez egy átlagos szöveg esetében körülbelül 15 cm széles sorokat jelent. Javasoljuk 12-es méretű Arial és esetleg a Comic Sans betűk használatát.
Sokan nem tudják, hogy a diszlexiások egyik problémája a kontrasztérzékenység. A túl fehér papír és fekete tinta közti erős különbségtől elkezdenek táncolni a betűk. Ha megválasztható a papír minősége, a legjobb krémszínűt vagy halvány sárgát használni. Sok diszlexia-barát tanár már világos fehér helyett krémszínű papírra másolja jegyzeteit minden tanulója számára, és ezt mindegyikük nagyra értékeli. Az újrafelhasznált papír is szerencsés lehet.
A balra zárt szöveg jobb, mint a sorkizárt, mert kevesebb vizuális „folyót” eredményez, amelyek könnyen félrevezetik, akadályozzák a diszlexiásokat. A hosszú szavakat, hosszú mondatokat nehezen lehet követni. A diszlexiások elvesznek a különböző mondaton belüli viszonyokban és visszautalásokban. Ezért jó, ha minél egyszerűbb, tisztább a szöveg. Ez nem azt jelenti, hogy a szöveg nem adhat át összetett üzenetet.

Összefoglalva:

(Az ismertető Gyarmathy Éva (2010) Diszlexiás tanulókról felsőfokon című könyve alapján készült. A könyv teljes terjedelmében letölthető a következő helyről: http://www.diszlexia.hu)


A 87/20015. (IV. 9.) Korm. rendelet alapján a tanulási zavarral küzdő hallgatókra vonatkozó Előnyben részesítési követelmények:
 
a) a diszlexiás-diszgráfiás-diszortográfiás hallgatónál:
aa) az írásbeli vizsga helyett szóbeli vizsga vagy szóbeli helyett írásbeli vizsga,
ab) írásbeli vizsga esetén a nem fogyatékossággal élő hallgatókra megállapított felkészülési időnél hosszabb felkészülési idő,
ac) a vizsgán a szükséges segédeszközök (különösen számítógép, írógép, helyesírási szótár, értelmező szótár, szinonima szótár) biztosítása,
ad) mentesítés a nyelvvizsga vagy annak egy része, illetve szintje alól;
b) a diszkalkuliás hallgatónál:
ba) mentesítés a számítási feladatok alól, de az elméleti ismeretek megkövetelhetők,
bb) a vizsgák alkalmával mindazon segédeszközök használata, amelyekkel a hallgató a tanulmányai során korábban is dolgozott (különösen táblázatok, számológép, konfiguráció, mechanikus és manipulatív eszközök), továbbá hosszabb felkészülési idő biztosítása;
 
A jogosultságról a SZTE Hallgatói Esélyegyenlőségi Bizottság (HEB) igazolást állít ki. A hallgató ezzel az igazolással keresi fel az oktatóját még a szorgalmi időszakban és egyezteti vele a vizsga részleteit.
 
Ajánlott szakirodalom
Gyarmathy Éva (2012): Diszlexia a digitális korszakban. Műszaki Könyvkiadó.
Gyarmathy Éva (2010): Hátrányban az előny – A szociokulturálisan hátrányos tehetségesek. Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége
Gyarmathy Éva (2010): Diszlexiás tanulókról felsőfokon. MTA Pszichológiai Kutatóintézet

Hasznos linkek
www.lexam.eu
http://www.diszlexia.hu/

Jogszabályi háttér; a fogyatékossággal élő hallgatókra vonatkozó rendelkezések:

• 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról
• 87/20015. (IV. 9.) Korm. rendelet a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról
• Az SZTE Hallgatói Esélyegyenlőséget és Egyenlő Bánásmódot Biztosító Feltételeinek Szabályzata