A Tempus Közalapítvány a felsőoktatás nemzetköziesítését segítő Campus Hungary program keretében félévente körbejárja az országot, hogy a nagyobb városokban tájékoztassa az egyetemi polgárokat a külföldi ösztöndíjas lehetőségekről.

Támogatás és motiváció

„Szervezetünk évente 15 ezer ösztöndíjast tud támogatni, ám munkánk nem csupán ebből áll. Az ösztöndíj mellett motiválni is szeretnénk a diákokat arra, hogy vegyék igénybe a külföldi lehetőségeket” – mondta a Szegedi Egyetem Magazinnak Dobos Gábor, a Tempus Közalapítvány pécsi csoportvezetője. Idén az Erasmus+ indulásával több lehetőségük lesz a diákoknak arra, hogy külföldön tanulhassanak. „Az Erasmus-ösztöndíjasok kettő alkalommal vehették igénybe ezt a támogatási formát, tanulmányi vagy szakmai gyakorlat célra. Az Erasmus+-ban viszont óriási változás az, hogy a támogatást képzési szintenként is igénybe vehetik, az alapképzésben, a mester- és a doktori képzésben is elérhetővé vált a tanulmányi célú mobilitás.”

Dobos Gábor hozzátette: a források és ezzel együtt a lehetőségek is bővültek, ugyanakkor magában a pályázati folyamatban nagy változások nincsenek. Tény, hogy nyelvtudás nélkül nem lehet elindulni külföldre, a diákok azonban sokszor alábecsülik a tudásukat. „Jellemzően azok a hallgatók jelentkeznek ösztöndíjra, akik jól beszélnek valamilyen nyelven, nem feltétlenül angolul, hanem az általuk választott ország nyelvén. A tapasztalatunk inkább az, hogy sokan alábecsülik a nyelvtudásukat. Ezért a Tempus Közalapítvány a hallgatókat nyelvi készségfelmérő tréninggel is segíti. Felmérjük a tudásukat, hogy reális képet kapjanak arról, hogy a jelenlegi nyelvtudásuk hasznosítható-e egy külföldi tanulmányút alkalmával. Nem tökéletes 'British English'-re van szükség, annál lényegesebben kevesebb is elég ahhoz, hogy valaki jól tudjon boldogulni idegen környezetben” – így a szakember.

Fejlődnek a személyes kompetenciák

A csoportvezető szerint a nyelvtudás mellett fontos az is, hogy a hallgató interkulturális környezetben is jól eligazodjon, hiszen ma már nemcsak Európán belüli mobilitásról beszélünk, hanem Európán kívüliről is. Dobos Gábor úgy látja: az ösztöndíjaknak számos hozadékuk van. Egyrészt a hallgató sokat fejlődhet szakmailag, másrészt bejuthat új, a hazainál lényegesebben jobban felszerelt laborokba, és akár csúcstechnológiával foglalkozó cégeknél is töltheti szakmai gyakorlatának idejét. De a legnagyobb változást egy ösztöndíj mégis csak a személyes kompetenciákban hozza meg.

„Az ösztöndíjas tanulmányutakkal óhatatlanul együtt jár az önállóság, az önállóvá válás. Ezt persze nehéz kimutatni, de úgy gondolom, nagyon fontos egy munkaadó számára, hogy a friss diplomás alkalmazott önálló legyen. Ha pedig még interkulturális környezetben is szerzett tapasztalatot, az még inkább előny. A munkaadók számára ugyanis fontos, hogy a diplomás munkatársnak legyen külföldi tapasztalata is. Az erre irányuló kutatásainkból az derül ki, hogy a munkaadók 30-40 százaléka már nem előnyként, hanem alapfeltételként kezeli a külföldön eltöltött időt, akár a tanulmányokat, akár a szakmai gyakorlatot. Más kutatásaink pedig arra mutattak rá, hogy rövidebb idő alatt találnak munkát azok, akik ösztöndíjjal tanultak külföldön. Ők elégedettebbek a munkájukkal, a betöltött pozíciójukkal, és magasabb a fizetésük is, mint azoknak, akik nem éltek a külföldi ösztöndíjas lehetőségekkel” – mutatott rá a csoportvezető.

4 millióra emelnék az Erasmus-hallgatók létszámát

1987 és 2002 között 3 millió Erasmus-hallgató volt Európában – közülük 50 ezer magyar. Az Erasmus+-szal szemben azonban már nagyobbak az elvárások – magyarázza Dobos Gábor. „Az Erasmus+ következő, 2020-ig tartó hét évében a cél az, hogy ez a szám 4 millióra emelkedjen európai szinten, és a Magyarországon végzett hallgatók 20 százaléka töltsön legalább három hónapot tanulmány- vagy szakmai úton külföldön ennek az ösztöndíjnak a segítségével. Az Európai Unió is egyre inkább támogatja ezt a fajta tanulási, gyakorlatszerzési formát, ezt az Európa 2020 stratégia is megfogalmazza. Magyarország jelenleg 10,5 százaléknál tart a végzetteket tekintve, ebből legtöbben – 9 százalék – az Erasmusszal jutottak ki külföldre” – árulta el Dobos Gábor. „Az idő előrehaladtával ez a szám mindig növekszik. Tény, hogy mára már elmúlt a külföldre utazás varázsa, mert szinte minden család nyaralt már a határainkon túl, tehát külföldre menni manapság már nem unikum. Viszont tény, hogy azok a hallgatók, akik tudatosan tervezik a tanulmányaikat és a szakmai karrierjüket, mindenképpen elmennek külföldre tanulni is, mert tisztában vannak azzal, hogy ez mindenképpen előnyükre válik” – fűzte hozzá.

Nyemcsok Éva Eső