Pál József: Kialakítani a saját szellemi arcélt
Miért érdemes „világot látni”? – kérdeztük Pál Józseftől, a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi és közkapcsolati rektor helyettesétől, aki egyetemi tanulmányait a Tisza-parti universitas falai között és Firenzében magyar–olasz szakon (1976), majd ezután ösztöndíjas formában Rómában (1980) és Párizsban (1983) végezte.
– Az universitas szó az oktatók és hallgatók társulására utal, de kezdettől fogva jelentett egyetemességet is: a diszciplínák és az intézmények általánosan érvényes, nemzetek „fölötti” művelését. Erre világosan utal a másik kifejezés: a studium generale. A mindenhol érvényes tanítás joga (venia ubique docendi) csak azt illetheti meg, aki kellő világlátással, általános ismerettel rendelkezik – jelentette ki az összehasonlító irodalomtörténetet művelő professzor.
– A térben két szemgolyóval látunk. A hallgató által megszerzett ismeret is akkor kap három dimenziót, ha azt más kultúrába ágyazva, más módszerrel művelő kutatók és tanárok is közvetítik neki – mondta Pál József. „In pectore” tanárától, Vajda György Mihálytól tanulta, hogy „három idegen nyelv alatt nem ember az ember”, ha összehasonlító irodalomtörténészként kíván megszólalni és érvényes előadásokat tartani. Az SZTE Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszéke vezetőjeként tanácsa, hogy mivel minden fiatal kolléga a saját szellemi arcélét kell, hogy kialakítsa, ha csak egy mestert ismer, könnyen megelégedhet azzal, hogy csak őt ismételje. Holott a tudományos lét új és új kihívásokra adott szakadatlanul megújuló válaszok és módszerek sora, illetve azok keresése. A bezártság nem kedvez a tudománynak, az emberi megismerésnek még akkor sem, ha valaki jó környezetbe kerül, s azt látja, hogy bizony itt is sokat tanulhatna még.
– Épp ilyen fontos, hogy egy igazi és kiváló kutatóegyetem nem oktató dolgozói is lássák, másutt milyen módszerekkel dolgoznak kollégáik az egyetem szervezeti rendjében, miféle problémák foglalkoztatják például a külföldi hallgatók fogadásakor. Nagymértékben tudják segíteni az oktató munkát azáltal, hogy a partnerintézmények megfelelő munkatársait ismerik, velük nyelvileg és intellektuálisan képesek együttműködni – érvelt a szegedi tudós.
– A külföldről érkező, magyarországi egyetemekre pályázókat, vagyis a befelé irányú mozgást is támogatja a Campus Hungary Program – emelte ki Pál József. A Szegedi
Tudományegyetem nemzetközi és közkapcsolati rektor helyettese fontosnak tartja, hogy a programot a regionális kapcsolatok erősítésére is használják, például a szerbiai, romániai egyetemekkel való együttműködések szélesítéséhez. Ezzel tovább növelhető a szegedi hallgatók és oktatók mobilitása, amellyel az SZTE kitűnik a hazai felsőoktatási intézmények közül. A Szegedi Tudományegyetem e téren – kiterjedt kapcsolathálójának és az SZTE
Nemzetközi Mobilitási Iroda munkájának eredményeként – elnyert minden lehetséges nemzetközi elismerést.