Szegedi Tudományegyetem TUDÁSPORTÁL

Az erdélyi római katolikus egyházmegye 1848/49-ben, miközben a magyar egyházmegyékhez hasonlóan a szükségessé vált reformok kidolgozásában alsó- és felsőpapsági szinten is kivette a részét, mégis sajátos utat járt be a forradalmi évek alatt. Már a forradalom kezdetén, az unió lehetősége, majd megvalósulása miatt a magyar püspöki kar tevékenységeibe való bekapcsolódás jelzésértékűnek számított. Az erdélyi jogi sajátosságoknak az unió utáni megmaradása ugyan okoz jogharmonizációs problémákat is, viszont a belső autonómia lehetőségeinek nagyobb teret is enged. Az egyházmegyei zsinatot megelőző státusgyűlési munkálatok során a világiakkal közösen dönt a papság több lényeges kérdésben, igyekezve orvosolni mindazt, amit az uniós jogharmonizáció elmulasztott. A reformok megfogalmazása terén Kovács Miklós püspök szélesebb teret enged a megnyilvánulásoknak, miközben kézben is tudja tartani a tárgyalások menetét. Miután viszont az ostromzár miatt Gyulafehérváron rekedve elszigetelődik az egyházmegyéjétől, a forradalmi kormány közvetlen ráhatással igyekszik – sikeresen - az egyházmegyei papság lojalitását biztosítani. Az információhiány miatt az egyházmegyéjével újra szabadon érintkezhető püspök már nehezebben tudja a Szcitovszky által sugalmazott módszer alkalmazásával papságát menteni. Végül az egyházmegye sajátosságát a három – római, görög és örmény – katolikus rítus nagyobb autonómiára, illetve asszimmilációra való törekvése is színezi, ezáltal is sajátossá téve az erdélyi katolicizmus helyzetét a forradalmi évek alatt.

dr. Tamási Zsolt József

dr. Tamási Zsolt József Marosvásárhelyen él, feleségével két gyereket nevelve. Középiskoláit Marosvásárhelyen, a Papiu Ilarian Líceumban (1989–90) és a gyulafehérvári római katolikus kisszemináriumban végezte (1990–93), utána a gyulafehérvári Római Katolikus Teológia (1993–98), majd a BBTE teológia–történelem szakos hallgatója volt (1998–2001), ugyanitt szerezte meg a doktori címet (2006).

Marosvásárhelyen tanít történelmet és katolikus vallást (2001–2002-ben, majd 2005-től folytatólagosan), közben nappali tagozatos doktorandusz (2002–2005), szemináriumvezető a BBTE Római Katolikus Teológiai Karán, 2003-tól óraadó a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, 2008-tól egyháztörténetet tanít a marosvásárhelyi Márton Áron Teológiai Továbbképzőn. Közben 2007-től 2010-ig, illetve 2017-től jelenleg is Bolyai posztdoktori ösztöndíjas kutató az MTA BTK kötelékében. 2007-től az MTA külső köztestületi tagja. 2015-ben került az újrainduló Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum élére, amelynek a 2016-ban kezdődő meghurcolása után 2018 augusztusától újra az igazgatója.

Első írását 1999-ben közölte. A különböző szaklapokban megjelenő mintegy 70 szaktanulmány mellett 28 alkalommal jelentek meg írásai különböző gyűjteményes és konferenciakötetekben. 6 önálló kötet szerzője illetve szerkesztője. Ezekben a legtöbbet az 1848-49-es forradalom időszakának erdélyi katolikus vonatkozásaival foglalkozik.

Munkásságát 2010-ben az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjjal, 2011-ben a Keresztény Szó folyóirat Szerzői Nívódíjjal, 2014-ben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ezüst fenyő díjjal, 2016-ban az önálló római katolikus oktatás szervezéséért a Románia Magyar Pedagógusok Szövetsége emlékplakettel, 2017-ben Magyarország kormánya Külhoni magyarságért díjjal ismerte el.