Érettségi után felvételt nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karára, ahol 1960-ban kapta meg orvosdoktori diplomáját "Summa cum laude" minősítéssel. 1960-1969 között, előbb, mint gyakornok, később pedig, mint tanársegéd a SZOTE Gyógyszertani Intézetében dolgozott. 1969-ben a Szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának Összehasonlító Élettani Intézetébe kapott meghívást, mint egyetemi adjunktus, ahol 1975-ig állt alkalmazásban. Közben, az 1970-1974 években, a londoni Inter-University Council segitségével, hivatalos állami kiküldöttként, családjával együtt, a Kampalai Makerere Egyetem Orvosi Fakultásának Élettani Intézetében dolgozott, mint First Senior Lecturer.

1975-től a SZOTE I. Belgyógyászati Klinikáján az Élettani Kutató és Klinikai Farmakológiai Laboratórium vezetője volt, előbb, mint adjunktus, később, mint docens. 1961-ben az orvosi izotóp vizsgálatok, 1963-ban az orvosi laboratóriumi vizsgálatok, 1980-ban pedig klinikai farmakológia tárgykörökben szerzett szakorvosi képesítést, - míg 1979-ben farmakológia, 1985-ben pedig fiziológia tárgykörökből kapott szakképesítést. 1989-ben WHO továbbképző tanfolyamon vett részt trópusi orvostudományból.

1974-ben a Makerere Egyetemen brit Ph.D. fokozatot szerzett, majd ezt követően 1976-ban megvédte kandidátusi, majd 1987-ben akadémiai doktori értekezését a farmakológia területén.

Az 1988-1990 években ismételten hivatalos állami kiküldöttként dolgozott Ethiopiában. Az Addis Ababai Egyetem Gyógyszerésztudományi Fakultásán a Gyógyszertani Intézet tanszékvezető egyetemi tanára volt.

Hazatérése után, kérésére, rektori áthelyezéssel a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Ideg és Elmegyógyászati Klinikájának kötelékében, mint egyetemi docens, átvette a SZOTE Uj Klinika összes laboratóriumának (klinika farmakológia, rutin és izotóp,) vezetését. 1991-ben, az illetékes hatóságok javaslatára és jóváhagyásával WHO-szakértői megbízást kapott, melyet mind a mai napig folytat.

1997-ben klinikai farmakológia tárgykörből habilitált a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd l998-ban egyetemi tanári kinevezést kapott Göncz Árpád köztársasági elnöktől. Új Klinikai munkahelyéről ment nyugdíjba 2006-ban, de mint tudományos tanácsadó, továbbra is előző munkahelye, a Pszichiátriai Klinika rendelkezésére áll.

1991-ben az Öböl-háborúban résztvevő magyar katona-orvosi alakulat tagja volt, mint toxikológus, majd orvos alezredesként 1996-ban részt vett a NATO boszniai akciójában, - az IFOR-ban - is, mint az abban résztvevő magyar műszaki alakulat eü. szolgálatának vezető helyettese.

Eddigi tudományos munkássága során, mely elsősorban gyógyszertani és élettani kérdésekkel foglalkozik, - mind elméleti, mind pedig klinikai szempontok alapján,- több, mint 350 publikációja jelent meg a hazai és nemzetközi szaklapokban.

Mint egyetemi oktató és orvos, részben meghívásra, részben pedig WHO kiküldöttként több amerikai, karibi és afrikai egyetemen, illetve országban hosszabb-rövidebb ideig dolgozott, illetve jelenleg is dolgozik. Igyekszik a hazai tudomány-szervezési munkában (Tudományos Minősitő Bizottság,) is részt venni. Több bel és külföldi orvostudományi társaságnak is tagja.