Az erdélyi római katolikus egyházmegye 1848/49-ben, miközben a magyar egyházmegyékhez hasonlóan a szükségessé vált reformok kidolgozásában alsó- és felsőpapsági szinten is kivette a részét, mégis sajátos utat járt be a forradalmi évek alatt. Már a forradalom kezdetén, az unió lehetősége, majd megvalósulása miatt a magyar püspöki kar tevékenységeibe való bekapcsolódás jelzésértékűnek számított.