A történelem során a legtöbb társadalomban a nők vagyona, státusza, képzettsége, munkaerőpiaci helyzete, egyszóval a társadalmi rétegződésben elfoglalt helye a férfiaké alatt marad. A nők felülreprezentáltak a rosszul fizető, részmunkaidős állásokban, erőteljes a horizontális (elnőiesedett szakmák) és a vertikális (magas pozíciókban alulreprezentáció) munkaerőpiaci szegregáció. Bár az Európai Unió előírja az egyenlő munkáért egyenlő bérezést, a nők fizetése az EU tagállamok átlagában jelenleg is 17,5%-al alacsonyabb, mint a férfiaké. A nemek közötti bérszakadék okai a közvetlen diszkrimináció, a nők munkájának alulértékelése, a munkaerőpiaci szegregáció, a hagyományok és sztereotípiák valamint a munka és a magánélet összeegyeztetésének nehézségei. A szociológia fontos kutatási területe a szegénység „feminizációja”, a szegénység elnőiesedése. A szegénységi kategóriákban a nők egyre magasabb arányban jelennek meg, mind a fejlett, mind a fejlődő országokban, amely a gyermekszegénység növekedését is eredményezi. A hatalomnélküliséget jelzi a nők alacsony politikai reprezentációja is. A kulturális tőke elismerése a férfiak teljesítményére fókuszál, a „híres” nők hiányoznak többek között a tankönyvekből is.

Az előadás a fenti tények alátámasztására az előadó és a vele együtt kutató szakemberek empirikus kutatási eredményeit, szakmai és módszertani oktatási tapasztalatait használja fel. A kutatások az életmódra, a mentális egészségre, az erőforrásokra, az előítéletekre, a nők társadalmi szerepvállalására irányulnak.