Mit üzen az elsőéves hallgatóknak?
Bari Ferenc, az SZTE Általános Orvostudományi Kar dékánja
„Hatalmas lehetőségeket biztosít az egyetem, próbálják meg kihasználni. Ne kössenek kompromisszumokat csak azért, mert azt hallották, hogy így jobban haladhatnak előre. Vagyis aki kutató akar lenni, tegyen meg mindent ennek érdekében, aki pedig gyógyító orvosként szeretné segíteni a pacienseket, az erre az útra koncentráljon. Mert ha tudják, hova akarnak eljutni, az utat is meg fogják találni. De addig is: legyenek büszkék arra, hogy szegedi medikussá lettek, mint ahogy mi is büszkék vagyunk arra, hogy önök a Szegedi Tudományegyetemet választották.”
Hohmann Judit, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánja
„Gratulálok, jó szakmát és jó egyetemet választottak! Szegeden jó egyetemistának lenni, és az egyetem elvégzésével olyan szakma lesz a kezükben, amivel számtalan lehetőség közül választhatnak: gyógyszertárakban, kórházi gyógyszertárakban, az iparban, kutatóhelyeken vagy éppen az egészségügyi hatóságoknál vállalhatnak munkát. Nehéz lesz ez az öt év, de megéri a fáradságot, mert jók az érvényesülési, megélhetési lehetőségek. A gyógyszerészet nemcsak szakma, de hivatás, szép hivatás is, mely biztos megélhetést nyújt.”
Forgács Tamás, az SZTE Tanárképző Központ megbízott főigazgatója
„Az egyetemi évek életük legmeghatározóbb esztendői lesznek, itt és most tudnak annyi tudást szerezni, amennyit csak szeretnének. Fontos, hogy a bulik mellett mindenképpen aktívan vegyenek részt az oktatásban ezen a rangos és nagy egyetemen, mélyedjenek el bizonyos területeken. Aki tanár akar lenni, jól gondolja meg, hogy ténylegesen akarja és bírja-e a tanári létet. A gyerekekkel való foglalkozásban legyen elhivatott, és ne csak a viszonylag biztos megélhetés motiválja.”
Szajbély Mihály, az SZTE Bölcsészettudományi Kar dékánja
„Az egyetem a középiskolánál nagyobb szabadságot biztosít például a saját tanulmányi rend meghatározására. De ezzel a lehetőséggel élni kell tudni. Ehhez meg kell érteni a felsőoktatás kreditrendszerre épülő képzési szisztémáját. A gólyáknak azt javaslom, hogy menjenek el minden megbeszélésre, előadásra és programra, hallgassanak meg mindenkit, majd a felsőbb évesek között keressenek egy mentort, aki hallgatói tapasztalatai alapján iránytűt adhat, fölhívhatja a figyelmet a nehézségekre. Jól döntött, aki humán területen folytatja tanulmányait, mert ennek fontossága hosszú távon is biztosított.”