„Nem vágyálmokat kergetünk, amikor arról beszélünk, hogy sokkal jobbak is lehetnénk, hiszen korábbi, más méréseken kiváló eredményeket produkáltunk az 1970-es és 1980-as években. Az akkor még a nemzetközi élmezőnyt is vezető Magyarország a matematikai és természettudományos alapkészségek terén folyamatosan csúszik lefelé, 2012-re sosem látott mélyre zuhant” – mutatta több hazai és korábbi nemzetközi oktatási vizsgálat, illetve a 2012-es PISAfelmérés eredményét Csapó Benő. A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetét vezető egyetemi tanár, a PISA Igazgató Tanácsának magyar tagja és alelnöke az iskolákat érintő problémákon túl látja azt a tudáshiányt, ami az itt felhalmozott kutatási eredmények és a hazai oktatási rendszeren belüli alkalmazás között tátong.

Sokkoló adatok

„Korábban a szövegértés volt az a terület, ahol a legalacsonyabb szinten teljesítettek a magyar diákok. Ezek az adatok is szerepet játszottak abban, hogy elindult például a ’Nagy könyv’ mozgalom, és több más olyan olvasásnépszerűsítő kampány, amelynek a hatására 2009 és 2012 között javult a helyzet, e téren még most is kisebb mértékű a teljesítményromlás” – magyarázta Csapó Benő, aki szerint fontos, hogy a pedagógusok mellett a közvélemény is figyeljen és reagáljon a számokra. Németországot sokként érte a 2000-beli PISA-eredmény. Az akkori német számok és az okok is hasonlítottak a magyarországi helyzetre

– hallottuk Csapó Benőtől. A németországi PISA-sokk hatására az ottani kutatókkal párbeszédet kezdtek a politikusok, intenzív kutatási programokat indítottak. Ezek eredményeit is hasznosítva folyamatosan fejlesztik a közoktatást – és 2012-re a trend megfordult

Németországban. Ezzel szemben Magyarország tovább csúszik a lejtőn.

„A matematika- és a szövegértés tesztnek a legutóbbi PISA-vizsgálatban számítógépes változata is volt. Ebben 2012-ben önkéntes alapon lehetett részt venni, de

2015-től már számítógép-alapú lesz az összes PISA-teszt. Ezért mellbevágó a magyar teljesítmény: a digitális szövegértés alapján összeállított, nem csak az OECDországokat tartalmazó lista végén kullog Magyarország, ott csupán Brazília, az Arab Emírségek és Kolumbia van mögöttünk” – mutatta a sötét jövőt előrevetítő táblázatot.

Üzenet a neten

Az előző, a 2009-es felmérést követő MTA konferencián ismertetett úgynevezett

PISA-üzeneteket könnyű lenne hasznosítani, hiszen azok összegzése megtalálható az interneten is: http://www.tarki-tudok. hu/files/mta_konferencia_csapobeno.pdf.

A 2012-es PISA-felmérést részletező közel kétezer oldalas vaskos tanulmánykötetben foglalt tengernyi tudást a könyv elején 2 oldalon összefoglalták. Ez is mutatja a trendeket, amelyek közül az egyik legijesztőbb, hogy a PISA létezése óta eltelt 12 esztendőben kimutatható évenkénti változás – az élen járó országok pozitív mérlegével szemben – Magyarországon negatív: matematikából évenként -1,3 pont. Ráadásul a szerintünk az oktatási színvonalban még mögöttünk lévő országokból versenytárs lett, hiszen például Kazahsztán változási trendje 9, Törökországé 3,2 pont, Mexikóé 3,1 és Brazíliáé 4,1 pont.

A „művelt nép” óhaja

Változást hozna a hazai közoktatás színvonalában, ha a pedagógusok hazai bére megközelítené az OECD-átlagot. Mert „a gyerekek tudását mutató rangsoron elfoglalt pozíciójánál is hátrébb áll Magyarország a pedagógusfizetések nemzetközi listáján” – a kutató szerint.

A krónikus természettudományi tanárhiány mellett probléma a pedagógusképzés hazai széttagoltsága. Például a tanítóképzésre 16 intézménynek van akkreditációja, több mint harminc hazai felsőoktatási intézményben létezik valamilyen pedagógusképzés. „Az orvosképzéshez hasonlóan négy nagy egyetemre kellene koncentrálni, és tudományos alapra kellene helyezni a pedagógusképzést” – állítja a professzor. Csapó Benő 2008-ban az úgynevezett „zöld könyvben” is írt már az oktatásfejlesztés tudományos megalapozásáról. Fölvillantotta, hogy egy orvosra 150-szer több magyar kutatók által külföldi folyóiratban megjelentetett publikáció jut, mint egy tanárra. Ez is mutatja, hogy milyen sok tennivaló lenne a közoktatás tudományos megalapozásának fejlesztése terén.

„Az iskolák közötti különbség tekintetében Magyarországon a legrosszabb a helyzet az OECD-n belül” – mutat újabb számokat a kutató. Szerinte a megoldásra a közvetlen környezetünkben is látunk hasznosítható modelleket. Ilyen a szegedi egyetemisták közreműködésével folyó mentorprogram, a súlyos hátrányokkal induló tanulók egyéni fejlesztése, a különböző hátterű gyerekek olyanféle „összekeverése”, mint amire Hódmezővásárhely és Szeged szolgáltat követhető példát. Az óvoda-iskola átmenetre, a kisgyerekkori nevelésre, a korai fejlesztésre kellene nagyon nagy figyelmet szentelni.

„A gyerekének ’ jó életperspektívát’ óhajtó szülőket sokkolhatná a PISA-eredmény” – véli a professzor, aki szerint nekik is követelniük kellene a „jó iskolát”, hogy hazánk olyan „élhető ország” legyen, ahol „művelt nép” lakik.