SZTE magazin

szte magazin 2014 január kiemelt

A sokszínűség varázsa

Kollégiumi élet a Szegedi Tudományegyetemen

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A Szegedi Tudományegyetem hallgatói kari, karközi és külső kollégiumokban lakhatnak – a 17 intézményben összesen 3822 férőhely van. A Gyógyszerésztudományi Kar Semmelweis Ignác Kollégiuma a közelmúltban ünnepelte alapításának 50. évfordulóját. A Károlyiban – az ország egyik legnagyobb, egykor munkásszállónak épült kollégiumában – pedig a KOPAJ vetélkedőn csaptak össze a különböző emeletek lakói. Minden diákszállásnak megvan a maga varázsa – mi ezt próbáltuk megfejteni.



A maga 204 férőhelyével családiasnak számító, fennállásának fél évszázados jubileumát nemrég ünneplő Semmelweis Ignác Kollégium géptermében kora este még csak néhányan vannak – a másodéves testnevelés szakos Csonka Viktor szerint két órával később már be sem fértünk volna.

„Nagyon jó szobánk van, mintha otthon lennénk. Közösen vásárolunk, közösen főzünk, ha valaki kifogy valamiből, nyugodtan vehet a másikéból, nincs belőle gond” – mondja Viktor. Csoporttársa, Ladányi Gergő azért jelentkezett ide, mert úgy gondolta, hogy a gyógyszerészek között nyugodtabb a légkör, jobban lehet tanulni. Ráadásul az épület a belvárosban van, minden könnyen és rövid idő alatt megközelíthető. A Semmelweisben egyébként mindössze 11 fő a nem gyógyszerész szakos hallgató.

A tanulószobában könyvtári csend, gyógyszerészhallgatók tanulnak. Az egyik sarokban zöld fotel, olvasólámpa. A termodinamikai alapfogalmak jegyzetbe betekintünk ugyan, de nem leszünk okosabbak, az egyik asztalon álló apró, feldíszített fenyő viszont meghat bennünket: az alig elmúlt ünnepet idézi.

Ezen az emeleten lakik Soós Attila negyedéves gyógyszerészhallgató és a másodéves történelem szakos Iványi Gábor. Szobájukban barátságos zsibvásár: látszik, szeretik a társasjátékokat, szeretnek főzni, és a kis tér minden négyzetcentiméterét kihasználják. A térelválasztó polcon lekvár, lentebb egy zsák krumpli kandikál ki, az asztalon cseresznyebefőtt, a szárítókötélen fehér bokszkesztyűk. A szobájukat az teszi különlegessé, hogy négy különböző szakos lakja. A kollégium családias hangulata miatt könnyebben élik meg az otthonról való elszakadást még akkor is, ha egyébként már vágytak az önállóságra. A folyosón, a fiúk ajtaja előtt 13 pár cipő szép rendben, mellette ruhaszárító. A lányok ajtaján két plakát is kifejezi, hogy a szobalakók humorral és optimistán szemlélik a világot: „Tiszta udvar, röndös ház, bújjál mellém, hogy ne fázz.” A másik, egy mobiltársaság szórólapja életbölcseletet oszt meg velünk: „Lehetsz egyedül, de magányos soha”.

A félévszázados Semmelweistől búcsúzunk, a város másik végén várnak bennünket az ország egyik legnagyobb, Szeged legtöbb hallgatót befogadó, 822 férőhelyes kollégiumában. A Károlyi Kollégiumot az 1960-as években építették, egyik fele munkásszálló volt, a másik oktatási épületként funkcionált.

„Annak, hogy sok kar hallgatói laknak a hatalmas épületben, a legnagyobb előnye a sokszínűség. Az élet változatos, a hallgatókkal jó együtt lenni, mert nagyon kreatívak” – mondja Varga Ágnes igazgató.

Kreativitásukat a diákok minden évben bizonyíthatják a Kollégiumi Pajkosságok (KOPAJ) vetélkedőn. A háromnapos rendezvényen a kollégium szintek versengenek egymással. Erre a kiköltözött diákok is szívesen visszatérnek, ezt tette idén a programozóként és szoftverfejlesztőként dolgozó Reinhardt Csaba Abu is, aki szerint a kollégiumi szabad élet, a jó társaság adta pluszt az albérletben élők soha nem tapasztalják meg. Persze, akadtak „szobamohák” is, akik csak akkor mennek ki a folyosóra, ha nagyon muszáj.

Nagy Arnold egy Borsod megyei kistelepülésen nőtt fel, ritkán jár haza. Mindenképpen kollégista akart lenni a közösség miatt, a Károlyit ismerősök ajánlották neki. Elsőéves korától itt lakik. Szalai András kollégiumi tanár mosolyogva javít: a hallgatók nem laknak, hanem élnek a kollégiumban.

Sokan valóban itt kötnek életre szóló barátságokat, társaikra szinte

családtagként tekintenek.

A nyolcadikon Forster Klaudiáék szobájába nyitunk be, a negyedéves környezettan szakos hallgató két éve él itt, előtte albérletben lakott. Több csoporttársa volt már akkor Károlyis, főleg a KOPAJ miatt költözött be, de nem bánta meg.

Októberfeszt, karácsonyi műsor, farsang, ismerkedési est, szintavató bulik, gólyatábor, kirándulás – sorolják a programokat, mi pedig csak irigykedünk.

Az utcára kiérve visszanézünk a hatalmas épületre. Még érezzük az orrunkban konyhából kiszálló bundás kenyér illatát. Fotós kollégámmal kicsit bánjuk, hogy nem kértünk belőle.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés



SZEM_boritoSZEM_angol
AMM_kulonszamAlmaMater_Magazin_2019_tel
SZTEminarium_cimlapSZEM_klinika_2020_01