– Mikor és hogyan kezdődött a kapcsolata a szegedi kollégiumi szférával, és miként teljesedett az ki a későbbiekben?

– Móra-kollégista voltam, elsőévesként legendás ötödéves szobatársakkal. Bölcsész öntudatot tanultam tőlük, rajtuk keresztül ismertem meg az egyetemet, a kollégiumot. Lehet, hogy akkor dőlt el minden. A végzés után nem sokkal itt kezdtem dolgozni először kollégiumi tanárként, majd igazgatóként.

– Hogy látja, miben változott meg a kollégiumok szerepe a felsőoktatásban, a hallgatók életében? Meg lehet határozni, melyik volt a kollégiumok, illetve a Móra Ferenc Kollégium „aranykora”?

– A magyar kollégiumi múlt olyannyira gazdag, hogy van mihez kapcsolódni. A 17. századi tudós kollégiumoktól a budapesti Eötvös- kollégium hagyományán át a népi kollégiumokig mindenkoron az volt a legfontosabb, hogy ezek a közösségek szorosan kapcsolódjanak az universitas szellemiségéhez, próbálják megérteni a kort, amelyben élnek.

Aranykor? Minden évtizednek megvolt a sajátossága, dinamikája. Az újabb szerep variációk mindig követték az aktuális társadalmi mozgásokat, melyeket a kollégium jószerével észre is vett, és megpróbált értelmezni. Ha választani kell, akkor a 80-as évek különösen izgalmas időszakát jelölném meg, ekkor vált a Móra-kollégium egyetem- és városszerte ismertté. A kortárs szellemi élet színe-java megfordult itt. A szakkollégiummal most valami hasonló történik.

– Hogyan alkalmazkodott az átalakuláshoz a Móra Ferenc Kollégium, mit tett, mit tesz azért, hogy minél inkább megfeleljen a hallgatói igényeknek?

– A már hivatkozott hagyományok akkor érvényesek, ha az újabb nemzedékek örökösen megújítják ezeket. Szörnyen igazságtalan lenne azt mondani például, hogy bezzeg harminc éve több százan jártak a híres mórás filmklubba, amikor most saját képernyőjén bárki bármit elérhet. Az „Y” és „Z” generáció már máshogy művelődik, szerez ismeretet, Facebookon barátkozik. A kollégium közösségi életét tekintve konzervatív, a virtuális tér mellett az eleven együttlét élményét kínálja. Persze van net mindenhol nálunk is, de van nagy könyvtár, sok közösségi színhely, kávézó, zongora, sportpálya. A kollégium közösségek gazdag hálózata, egymás véleményét tiszteletben tartó toleranciasziget. Válasz az egyetemi atomizálódás és a társadalmi békétlenség körülményeire.

– Melyek ma a legnagyobb kihívások a Móra Ferenc Kollégium számára? Milyen lehetőségeket teremt a tavaly év végén megszerzett minősített szakkollégiumi akkreditáció?

– Az SZTE kollégiumai számára a legnagyobb kihívás a fennmaradás. Nemrég még az „államosítástól” tarthattunk, félő volt, hogy elkerülünk az egyetemtől, ami végzetes lett volna. Most pedig azért vagyunk bizonytalanságban, mert nem tudjuk, megmaradhat-e önállóságunk, s azt sem, hol lesz helye a kollégiumoknak az egyetemi struktúrában. Szorongató helyzet.

A szakkollégiumi akkreditáció a Móra- kollégium több évtizedes fejlődésének szükségszerű állomása. Lehetőség új, diszciplináris kurzusokra, tehetséggondozásra, tartalmas együttműködésekre. Esély pályázati pénzek elnyeréséhez is. A legmotiváltabb hallgatók még többet tanulhatnak, személyre szabott kis egyetemet hozhatnak létre.

– Igazgatóként rengeteget adott a kollégiumnak, a közösségnek, a hallgatóknak, meg tudná fogalmazni, mi az, amit ön kapott a kollégiumtól, a közösségtől? Mi az, ami motiválja, hogy nap mint nap örömmel, alkotókedvvel teli végezze munkáját?

– Hangsúlyozom, a kollégiumban dolgozó tanárok, igazgatók akkor tudnak érdemi munkát végezni, ha inspirációkat kapnak a diákoktól, valójában minden ezen múlik. Az öröm, a kedv is. Az idősebb tanárember lehet, hogy életkoránál fogva többet tanult, tapasztalt már, de nem biztos, hogy okosabb és innovatívabb az aktuálisan körülötte lévő diákoknál. Én nem tettem mást, mint feltételeket teremtettem ahhoz, hogy a diákok igényesen kialakított környezetben, demokratikusan működő közösségben élhessenek. Segítettem, hogy hozzájuthassanak a legjobb kortárs szellemi értékekhez, mindez hasson rájuk, mintát, kihívást jelentsen számukra.

Azért, mert ők is akarták ezt.

– Mit jelent az ön számára, hogy az SZTE vezetése 2013-ban az Egyetem Napján Pro Universitate díjjal ismerte el áldozatos tevékenységét?

– Nagyon jólesett a megbecsülés, mely nemcsak nekem szól, hanem a Móra-kollégiumnak, egyáltalán a szegedi egyetem összes kollégiumának. Remélhetőleg annak elismerése, hogy a „kollégium” fontos az egyetem számára. Én pedig életemben nem kaptam annyi gratulációt, elismerő szót, mint e díj kapcsán.