Ha valaki a muzsikával foglalkozott, azt véglegesen soha nem engedi el – vallja Pukászky Béla, az SZTE JGYPK általános és tudományos dékánhelyettese, aki pályafutását gordonkatanárként kezdte. Polyák Balázs az SZTE Innovációs Igazgatóság Technológiai Transzfer Irodájában végzett munkája mellett egyengeti a DrasztikAkusztik zenekar életét. Molnár Gyula biológus életpályája pedig összeforrt a Molnár Dixieland Bandével.

„Vasárnapi csellista” „

Egyetemi oktatóként folyamatos igénybevétel alatt dolgozom. A zene számomra életmentő szerepet tölt be. Szellemileg és fi zikailag is regenerál. Csütörtökönként a Kiss Ernő barátom által vezetett Bálint Sándor Művelődési Ház Kamarazenekarában játszom. Ez egy amatőr együttes, ahol együtt muzsikál sokféle szakma képviselője. Amikor megérkezem a próbára, holt fáradt vagyok, de kipihenten hagyom ott” – hallottuk Pukánszky Bélától, aki felsőfokú tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatán folytatta, majd a békéscsabai zeneiskolában kapott tanári állást. Gordonkatanárként oktatott a szegedi zeneiskolában is, később azonban a pedagógiával kezdett el foglalkozni. Elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karán a pedagógia szakot, így került a Juhász Gyula Pedagógusképző Karra. Jelenleg az SZTE JGYPK Gyógypedagógusképző Intézetének vezetője, a kar általános és tudományos dékánhelyettese.

Bár a zenei pályáról lemondott, a muzsika továbbra is fontos szerepet tölt be az életében. „Ha valaki a zenével foglalkozott, azt nem engedi el. Fiatal koromban, amikor még zenésznek készültem, és arra számítottam, hogy esetleg felvesznek a Zeneakadémiára, a nyarakat egy kis Balaton-parti házban töltöttem. Magamra csuktam ajtót, ablakot, hogy a szomszédokat ne zavarjam, és csak gyakoroltam és gyakoroltam a következő félévre az etűdöket, a skálákat, a darabokat. Mostanra amolyan ’vasárnapi csellistává’ váltam. Kampányszerűen gyakorolok egy-egy koncert előtt. Persze nem a nulláról kezdem el, de a feledésből újra ’vissza kell hozni’ a technikát. Olyan ez, mint amikor egy sportoló próbálja magát formába hozni, készül egy olimpiára. Hatalmas erőfeszítés, nem mindig kellemes az ember fizikumának. De az az élmény minden fájdalomérért kárpótol, amikor a közönség annyira érzékeny és fogadókész, hogy úgymond még a légy zümmögését is hallani lehet egy lassú tétel közben” – így Pukánszky Béla, aki Dombiné Kemény Erzsébettel, az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének-Zene Tanszékének főiskolai tanárával közel három évtizede muzsikál együtt. Koncerteztek már a Katolikus Házban, a Rektori Hivatal aulájában és a Bálint Sándor Művelődési Házban is. Legközelebb az Őszi Kulturális Fesztivál keretében hallhatjuk újra a párost az SZTE Rektori Hivatal épületében..

Rockzenész alkalmazott fizikus

A Nyugi kertben mutatkozott be a DrasztikAkusztik június 6-án, egy borkóstolón. Polyák Balázs zenekara három évvel ezelőtt alakult. Az SZTE Innovációs Igazgatóság Technológiai Transzfer Irodáján tevékenykedő szakember a TTIK-n végzett alkalmazott fizikusként. Gyerekkora óta foglalkozott zenével, a gimiben még rockbandát is alapítottak barátaival. A DrasztikAkusztik névre keresztelt kettős formációban Polyák Balázs gitározik és énekel, Kondacs Gergő, aki a BTK magyar szakán tanul, basszusgitározik. „Stílus szempontjából teljesen kötetlenek vagyunk. Amolyan rock-grunge zenekar a miénk. Rengeteg akusztikus koncertet adtunk már Szegeden a Club Noirtól kezdve a Rongyig. A Rock Klubban fut a D.A. Klubunk: másfél-kétórás műsorokat adunk minden hónap harmadik szerdáján. Együtt jammelgetünk, de tematikus esteket is szervezünk. Volt már Cseh Tamás-, blues-, dzsesszestünk, máskor utcazenészeket is meghívtunk. Ilyenkor nemcsak játszunk, hanem beszélgetünk is a zenéről” – magyarázta Polyák Balázs. Számára a zenélés több mint hobbi, hiszen sokkal több áldozattal és energiaráfordítással jár, mint egy átlagos kedvtelés, hiszen például egy lemez kiadása nem két fi llérbe kerül. Hamarosan azonban elkészül a zenekar első EPje, az Örök harc. A repertoárban főleg saját dalok szerepelnek és néhány feldolgozás is. De megzenésítettek verseket is: többek között Ady Endre Örök harcos nászát és Juhász Gyula Temetés című művét. „A cél, hogy minél szélesebb réteghez eljuttassuk a zenénket, ezért szeretnénk egyre többet Szegeden kívül is fellépni” – osztotta meg velünk terveit Polyák Balázs.

Dixieland kurzus

Tradicionális dzsessztörténet kurzust és dixieland szakkört is tartott már Molnár Gyula, az SZTE JGYPK Alkalmazott Környezettudományi Intézet Környezetbiológia és Környezeti Nevelés Tanszék nyugalmazott adjunktusa. Jelenleg a környezettan alapszakosoknak tanít ornitológiát, az alkalmazott fotográfusoknak természetfotózást, a hulladékgazdálkodási OKJ-s képzésre járóknak pedig természetvédelmi terepgyakorlatot. 2010-ben „Az én Alföldem címmel” fotós díszalbuma jelent meg, 300 színes természetfotóval és érdekes leírásokkal. Molnár Gyula, a jövőre 50 éves Molnár Dixieland Band alapító tagja és zenekarvezetője évekkel ezelőtt Gallé Lászlóval, az Ökológiai Tanszék professzorával találta ki a dzsessztörténeti kurzust, melyre több százan jártak. „Hatalmas volt az érdeklődés a diákok körében a zenekonzisoktól a bölcsészekig. Az órákon dzsesszt hallgattunk, én a zenei alapokat magyaráztam el a diákoknak. Megmutattam, hogy néz ki a klarinéton a blues hang” – magyarázta Molnár Gyula, aki dixieland szakkört is tartott korábban a Király-König Péter Zeneiskolában. Az erre járó fiatalok összeálltak zenekarrá, és fellépéseik is voltak.

A Molnár Dixieland Band szegedi egyetemistákból alakult. Az 1960-as években legnagyobbnak számító hazai könnyűzenei rendezvényen, a Salgótarjáni Jazz- és Tánczenekarok Fesztiválján 1966-ban, 1967-ben és 1969-ben egy ezüst és két aranydiplomát nyertek. Külföldön 1972 óta szerepelnek rendszeresen. Magyarországon folyamatosan koncerteznek. Szegeden leggyakrabban a Millenniumi Kávéházban lépnek fel.

Bobkó Anna