Szegedi Tudományegyetem TUDÁSPORTÁL

Oswald Spengler (1880-1936) a német filozófia különös és különleges képviselője. Jóllehet nem tekinthető a szó szoros értelemben vett szakfilozófusnak, tehát katedrát soha nem kapott egyetlen egyetemen sem, filozófiai tárgyú könyvei mégis százezres nagyságrendben keltek el, és már megjelenésük első pillanatában hallatlan népszerűségnek örvendtek. Fő műve: A Nyugat alkonya. Ennek első kötete száz évvel ezelőtt, 1918-ban jelent meg, napjainkban pedig, amikor az Európai Unió egyre komorabb kihívásokkal néz szembe, ismét keresett és gyakorta hivatkozott alapolvasmány lett.

Az előadást rövid pályakép felrajzolásával kezdem; azt vázolom, hogy Spengler a maga életében hogyan viszonyult a német történelem különböző korszakaihoz: a vilmosi Németországhoz, a Weimari Köztársasághoz, valamint a nemzetiszocialista Harmadik Birodalomhoz. Ennek során az életművére, munkásságára vonatkozó értékítéleteket megpróbálom megtisztítani azoktól a negatív előítéletektől, amelyek elsősorban a szocializmus évtizedei alatt tapadtak hozzá.

Mondandóm legfőbb részét A Nyugat alkonya bemutató elemzése teszi ki. Először is a monumentális mű újszerűségére mutatok rá; arra, miképpen ötvöződik benne a tudományos igényű precizitás, a vallásos – mondhatni prófétai – hevület, valamint az ihletett művészi kifejezésmód. Kitérek a Spengler által alkalmazott módszer részletes ismertetésére, valamint arra, hogy e művében milyen szemléleti újításokat vezetett be (az Európa-központú szemlélet és az egységes világtörténet feltételezésének felmondása, a kultúrák történelmének taglalása a nemzetállamok története helyett, a szociobiológiai szemléletmód érvényesítése stb.).

Részletesen ismertetem és elemzem Spengler kultúraelméletét, a kultúrák keletkezésére, számára, időtartamára, fennállására, hanyatlására és bukására vonatkozó elképzeléseit. Külön kitérek a civilizációnak – mint a kultúra késői, hanyatló szakaszának – részletes elemzésére. Kifejtésre kerül, hogy mit értünk a (nyugat)-európai „fausti” kultúra hanyatlásán, milyen területeken és hogyan következik be ez, s hogy a jövőre nézve mindez milyen kilátásokat sejtet. Itt nyílik mód arra is, hogy Spengler több mint száz esztendővel ezelőtt körvonalazott jövendöléseit egybevessük az Európai Unió jelenlegi helyzetével, történeti perspektíváival.

A zárórész rövid kitekintés a spengleri filozófia hatásairól, melyek Szerb Antaltól egészen Henry Kissingerig terjednek, valamint arról, hogy Spengler hatása miképpen érvényesül a kortárs történetírásban, történetfilozófiában

Csejtei Dezső 1951. április 19-én született Szegeden. Történelem-angol szakos tanári diplomáját Szegeden szerezte a JATE Bölcsészettudományi Karán 1974-ben. 1977-ben filozófia szakos előadói diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1974 óta az SZTE BTK Filozófia Tanszékének oktatója.

E tanszéken volt tanársegéd, adjunktus, docens, majd 1997-től egyetemi tanár. Bölcsészdoktori értekezését 1976-ban védte meg Hegel történetfilozófiájáról írt disszertációjával. 1982-ben kandidátusi fokozatot szerzett Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset ontológiájáról szóló értekezésével. 2004-től az MTA doktora. Értekezését az élet- és egzisztenciálfilozófiák halálfelfogásáról írta. 1997-ben habilitált a Kossuth Lajos Tudományegyetemen.

Kutatómunkája mindvégig alapvetően filozófiatörténeti irányultságú. Egyik fő kutatási területe a modern – később a reneszánsz-kori – spanyol filozófia, Unamuno, Ortega y Gasset és Vitoria bölcselete. E témakörből eddig 19 könyve (monográfia, fordításkötet, utószó) jelent meg magyar és egy spanyol nyelven. Kutatásainak elmélyítését több ösztöndíj elnyerése tette lehetővé (1992: Salamanca; 1997 és 2000: Granada; 2012: Madrid). Számos spanyolországi és argentin egyetemen tartott már előadást. 1998-tól rendszeres résztvevője a Salamancai Egyetem spanyol és ibéroamerikai filozófiai konferenciáinak. Tagja a Spanyol Filozófiai Társaságnak és szerkesztőségi tagja a Társaság folyóiratának.

A másik kutatási terület a 19-20. századi német élet- és egzisztenciálfilozófia, Nietzsche, Spengler, Dilthey, Heidegger és Jaspers bölcselete. E témakörből úgyszintén több monográfia és fordításkötet szerzője, így pl. az Oswald Spengler élete és filozófiája c. monográfiáé. Spengler fő művének, A Nyugat alkonyának egyik fordítója. Előadást tartott Graz, Göttingen és Mainz egyetemein. Tagja az Oswald Spengler Társaságnak.

Oktatási tevékenysége elsősorban a jelzett területekhez kapcsolódik. Vendégprofesszor volt az Újvidéki Egyetem Magyar Intézetében, a Veszprémi Pannon Egyetemen, valamint Madridban. Tudományos és oktatási tevékenységét 1997-ben a Széchenyi Professzori Ösztöndíj odaítélésével is elismerték.

Aktív tudományszervező tevékenységet is folytat. Több mint húsz éve részt vesz a tudományos minősítésben. Jelenleg is tagja az MTA Filozófiai Bizottságának, ill. az MTA közgyűlési képviselőjének választották két ciklusra. Több OTKA-pályázat témavezetője volt.

2005-2009 között az OTKA Filozófiai Zsűrijének vezetője. Alapító tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak, amelynek 2002-2006 között az elnöki tisztségét is betöltötte. 2007 óta a BTK Filozófiai Doktoriskolájának vezetője. Több magyar és külföldi filozófiai folyóirat szerkesztőségének tagja. 1990 és 2000 között a Filozófia Tanszék vezetője.

A spanyol filozófia és kultúra területén végzett munkásságáért 2009-ben Juan Carlos spanyol király a Spanyol Polgári Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben részesítette.