A mentális rugalmasság idegtudománya

A változó környezethez történő hatékony alkalmazkodásban fontos tényező a mentális rugalmasság, amely a beidegződött szokások és rögzült viselkedés helyett új stratégiákra és megoldásokra való áttérést tesz lehetővé. A mentális rugalmasság al¬kotóelemei közé a figyelmi, fontosság-észrevételi, munkamemória, gátlási és váltási folyamatok tartoznak, amelyeket pszichológiai tesztekkel vizsgálni lehet. Ezen adatok összevethetők az agy alapállapotban és feladatvégzés közben észlelt szerkezeti és működési jellemzőivel. A mentális rugalmasság központi idegrendszeri hátterét neurobiológiai, gyógyszertani és képalkotó eljárásokkal elemezve azt találták, hogy bizonyos agyterületek (elülső homloklebeny, övtekervény, striatum, alsó fali lebeny) a kapcsolódási hálózataikkal együtt, valamint egyes kémiai ingerületátvivő anyagok (pl. dopamin) alapvető szereppel rendelkez¬nek ebben. A mentális rugalmasság stresszhatás alatt megváltozhat. Bár a rugalmas váltást általában pozitívnak és jótékonynak tartják, a szokásokat, konvenciókat és tradíció¬kat fenntartó állandóságnak is lehetnek bizonyos körülmények között előnyei.