A magyar matematikai nyelv megteremtése - Dr. Szalay István előadása

Mit tudunk arról, hogyan számoltak a honfoglalás kori magyarok? Abból az időszakból magyar nyelvű írásos emlékeink nincsenek. Mai tudásunk szerint a legrégebbi írásos emlékünk az „egy” számról a Halotti Beszédben található. Természetesen további számaink is voltak, amelyeket összehasonlíthatunk más népek számaival. Azt azért tudjuk, hogy a számokat sorrendbe állították és valószínűsítjük, hogy összeadtak és szoroztak is velük. A számolási műveletek elvégzésének módjáról nem tudunk, eredményét „felrótták”. A rovásos számírásról is csak a XII. századból van fellelhető anyag. Az ókor nagy birodalmairól (Mezopotámia, Egyiptom, Róma, Kína, maják) már sokkal informáltabbak vagyunk, ezért ezeket figyeljük meg: Hányas számrendszert használtak? Helyi értékes volt-e a számírásuk? Tükröződnek-e a műveletek a számjelekben? Megfigyelhetjük, hogy az emberi logika ugyanazt a tartalmat milyen sokféle formában fejezheti ki. A honfoglaláskor a magyarság az abakusszal számoló Európába érkezett. Átvettük a római számokat és az abakusszal való számolást. Az arab világ ekkor már az Indiából eredő „arab számok” használata miatt, jóval előbbre tartott. A XIII. század elején megjelentek Európában is az arab számok, amelyek Magyarországra a XV. század közepén jutottak el. 1499 –ben megjelent egy magyar szerzőtől származó latin nyelven írt könyv. Az első magyar nyelven írt számtankönyv 1577-ben jelent meg, de még latin matematikai szakkifejezésekkel, magyar nyelvű számtanpéldákkal. Apáczai Csere János 1653-ban megjelent enciklopédiájában geometriai szakkifejezések vannak magyar nyelven. A számolás alapvető magyar szakkifejezéseit Marothi Gyögy 1743-ban kiadott könyve tartalmazza. A matematikai nyelvi „magyarosítást” elősegítette a Ratio Educationis (Mária Terézia, 1777), amely a „számvetés” tárgyat kötelezővé tette a népiskolákban. 1770-ben elkezdődött a nyelvújítás amelyre „olajat öntött” II. József német nyelvet erőltető rendelete (1784). Ez indította Dugonics Andrást arra, hogy négy könyvet (1784, 1798) is megjelentessen a magyar matematikai szaknyelv érdekében. Az ezzel elinduló folyamat a XX. század elején zárult, amikor a matematikusok belátták, hogy „…ha van közkeletű szónk, melynek képzése kifogás alá nem eshetik, azt használom, ellenben kétes értékű szók helyett inkább a tudományos kifejezésekkel élek.”