Az aradi vértanúk nem tizenhárman, hanem tizenhatan voltak. A nemzeti emlékezet hosszú éveken át megfeledkezett az augusztus 22-én felakasztott Ormai (Auffenberg) Norbert ezredesről, a honvéd vadászezredek szervezőjéről. 19 nappal a tizenhármak után lőtték főbe Kazinczy Lajos ezredest, a nyelvújító Kazinczy Lajos fiát. Végül, 1850. február 19-én akasztották fel Ludwig Hauk bécsi hírlapírót, honvéd ezredest, valószínűleg nem annyira a magyar, mint inkább a bécsi forradalomban játszott szerepe, s egy, a Habsburg-Lotharingiai-uralkodóház ellen írott pamfletje miatt. Magukat a tizenhármakat a magyar közvélemény hajlamos egységes csoportként kezelni, s előéletük tekintetében volt is némi hasonlóság. Ugyanakkor politikai nézeteik igencsak eltértek – voltak köztük monarchisták (a többség ilyen volt), de köztársasági gondolkodásúak is (Nagysándor, Damjanich); tehetséges és kevésbé tehetséges hadvezérek, kitűnő szervezők (Láhner), remek szakemberek (Török), csatatéri fenegyerekek (Damjanich) és higgadt gondolkodású parancsnokok (Aulich, Vécsey). Az előadás arra a kérdésre kíván választ adni, hogy miért éppen ők lettek a megtorlás áldozataivá, milyen azonosságokat és különbségeket figyelhetünk meg pályafutásukban.