Dr. Gausz János nyugalmazott tudományos tanácsadó 1943-ban született Újvidéken. Szegeden végezte iskoláit és a Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. 1967-ben szerzett diplomát a JATE TTK biológia-kémia szakán. Végzés után a JATE Biofizikai tanszékén kezdett dolgozni, mint ösztöndíjas gyakornok. Később az Állatrendszertani tanszékre került mint tudományos segédmunkatárs. 1970-ben került az MTA SZBK Genetikai Intézetébe, mint tudományos munkatárs. Itt a fejlődésgenetika csoportban dolgozott és tudományos főmunkatársként ill. tudományos tanácsadóként egy kutatócsoportot vezetett. Egyetemi doktori értekezését 1967-ben védte meg. Kandidátusi fokozatát 1982-ben és a biológiai tudományok doktora címet 1995-ben szerezte meg.

Kutatási területe kezdetben az egyenesszárnyú rovarok zoológiai és ökológiai vizsgálata volt. Az SZBK-ban témát váltott és a Drosophila genetikával kezdett foglalkozni. Jelentős eredményeket ért el a hő-sokk gének, a pozíció effektus variegációt befolyásoló gének, a homeótikus gének és a protein foszfatáz gének vizsgálata során. Tudományos közleményei jelentek meg olyan elismert folyóiratokba mint a Cell, a Nature, a Genetics, az EMBO Journal és a Development.

Hosszútávú külföldi tanulmányutat során 4 évet töltött Svájcban a bázeli Biozentrum Sejtbiológia és a genfi egyetem Állatbiológi a intézetében. Később másfél évig dolgozott mint vendég professzor az Egyesült Államokban a princetoni egyetem Molekuláris Biológiai Intézetében.

Kutatói tevékenysége mellett 24 éve félállású adjunktusként tanit az SZTE Genetikai tanszékén. Ezen idő alatt rendszeresen tanította a következő tárgyakat: genetika, fejlődésbiológia, haladó genetika, fejlődés- és sejtgenetika és genetika története. Az utóbbi tárgyból jegyzetet írt. 2 évig tagja volt az SZTE Habilitációs Bizottságának. A tudományos közéletben aktívan részvett és számos kandidátusi, Ph.D. és nagydoktori eljárásban opponensként és bizottsági tagként működött közre. Néhány évig az MTA Genetikai Bizottságának elnöke és a Magyar Genetikusok Egyesületének elnökségi tagja volt. A tudományos ismeretterjesztésben is szerepet vállalt és egyidőben a Szegedi Biológiai Társaság elnökeként tevékenykedett. 1993-ban akadémiai díjban, 1998-ban Széchenyi Professzori ösztöndíjban, 1999-ben Straub díjban és 2002-ben Szentágothai díjban részesült.