A Szegedi Egyetemen 1974-ben szerzett földrajz-földtan szakon diplomát, majd 1985-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán Természeti erőforráskutató szakmérnöki másoddiplomát. 1974-1987 között az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (majd MTA Regionális Kutatások Központja) Alföldi Kutatócsoportjánál dolgozott Békéscsabán. 1988-1994 között a Békés Megyei Önkormányzat tudományos titkára, 1995 óta az SZTE egyetemi docense.

1975-ben egyetemi doktori, 1989-ben kandidátusi címet szerzett.

1997-2003 között az SZTE TTK Földrajz-Földtan Tanszékcsoport vezetőhelyettese, 2003-2007 vezetője, 2008-2011 között a Környezettudományi Intézet igazgatója.

Társadalmi megbízásként 1995 óta a Nagyalföld Alapítvány igazgatója, 2008-2011 között a Körös-Maros Nemzeti Park Tanácsának elnöke, a SZAB Földrajzi munkabizottság elnöke (2008-2011), majd 2011 óta a Föld- és Környezetttudományi Szakbizottság titkára.

Oktatási területe főként a környezetvédelem és a hidrológia (Környezetvédelem, Globális környezeti problémák, Környezetvédelem a gyakorlatban, Környezeti kockázatértékelés, Környezet és politika, Vízrajzi tervezés, a Föld belső folyamatai, stb.)

Vezetésével öten szereztek PhD fokozatot.

Fő kutatási területei: az antropogén hatások környezeti vonatkozásai, árvizek és belvizek földrajzi vonatkozásai, a klímaváltozás hazai következményei. Ez utóbbi területen vezetésével jelentős hazai kutatóműhely jött létre Szegeden.

2 önálló könyv és mintegy húsz könyvszerkesztés (pl. Globális környezeti kihívásaink, Szép vagy alföld, Mi Alföldünk, Napfényország, Környezeti változások és az Alföld, stb.), több mint száz szakcikk szerzője.

Széchenyi professzori ösztöndíjas (2000-2003),

Miniszteri kitüntetése: Felsőoktatásért emlékplakett.