Agyunk testünk tömegének csak mintegy 2%-át teszi ki, ugyanakkor a szervezet vérellátásából 15%-ban (~ 750 ml/perc), míg teljes energia fogyasztásából hozzávetőlegesen 20%-ban részesedik. Mivel az agyszövet oxigén- és tápanyag tároló képessége minimális, sokrétű szabályozó és intellektuális feladatának csak folyamatos vérellátás mellett képes eleget tenni. Az agy vérkeringésében bekövetkező már néhány perces zavar is az idegrendszerben számos, gyakran visszafordíthatatlan változást indít el.

A kielégítő és az igényekhez állandóan alkalmazkodó vérellátás biztosítása érdekében összetett szabályozó rendszer fejlődött ki. Ennek eredménye az pl., hogy az agyon időegység alatt átáramló vér mennyisége szinte független a vérnyomás változásaitól. Egy több mint 100 év óta ismert hipotézis szerint az agyban az idegsejtek fokozott aktivitását a helyi véráramlás fokozódása kíséri. A koponyaűri nyomás emelkedése nélkül a zárt térben vértérfogat csak minimálisan változhat, ezért a lokális véráramlás fokozódásnak nemcsak gyorsnak, hanem körülhatároltnak is kell lennie. Az idegsejt aktiváció és a helyi vérbőség közötti kapcsolat számos párhuzamos, ugyanakkor időben eltérő dinamikájú folyamat eredményeként alakul ki. A lokális érhálózat egyes komponensei, különösen a hajszálerek és a kapillárisok sokrétű kapcsolatban vannak a környező idegsejtekkel és az idegrendszer egyéb alkotóelemeivel. Ezek együttesen képezik az ún. „neurovaszkuláris egységet”, amely egészséges körülmények között biztosítja a finom beállító és szabályozó feladatok ellátását. 

Az előadó ismerteti az agyi vérkeringés legfontosabb vizsgáló eljárásait, bemutatja azokat az összefüggéseket, melyeken a korszerű képalkotó eljárások is alapulnak. Összefoglalja a neurovaszkuláris egységre vonatkozó legújabb ismereteket (a jeltovábbításban szerepet játszó legfontosabb elemeket és kémiai anyagokat). Elsősorban állatkísérletes eredmények alapján rámutat arra, hogy az oxigén- és vérellátás zavarai minként változtatják meg ezt a precíz működést.