Az emberi kultúrtörténet legtöbbet vitatott kérdése a női-férfi különbségek megértése, értelmezése és megítélése. Az előadás az agykutató szemszögéből nézve keres választ olyan kérdésekre, amelyekkel a mindennapi életben találkozunk. Van-e eltérés agyunk méretében és szerkezetében? Miként magyarázható gondolkodásunk különbözősége? Hogyan kezeli a férfi és a nő a stresszhelyzeteket? Kimutatható-e szerkezeti eltérés a homoszexuális agyban? Egy gén lenne felelős a poligám hajlamért?

 

Az utóbbi évtizedekben egyre több kísérleti adat látszik azt bizonyítani, hogy az általánosan ismert endokrin hatásokon túl a nemi hormonok fontos szerepet játszanak az idegrendszer fejlődése során is. Igazolták, hogy a születés utáni van egy nagyon rövid időszak, amikor az újszülött keringésében jelen lévő szteroid hormonok (ösztrogén, tesztoszteron) befolyásolják azt, hogy bizonyos agyterületek szerkezete és összeköttetései a nőkre, vagy inkább a férfiakra jellemző módon alakulnak ki. Fény és elektronmikroszkópos vizsgálatok kimutatták, hogy a nemi különbségek sejtszinten is megnyilvánulnak, így pl. a dendritfa morfológiája, elágazásai, a dendrittüskék száma, szinaptikus összeköttetések jellege, sőt az idegsejtek membránjának szerkezete is különböző lehet. Ezek a morfológiai különbségek eredményezik a neuroendokrin működés nőstényekre és hímekre jellemző eltérő típusú (alapvetően ciklikus ill. folyamatos) működését. Az első adatok azt mutatták, hogy ilyen különbségek a nemi hormonok felszabadulásában kulcsszerepet betöltő hypothalamus területén alakulnak ki. Az újabb vizsgálatokból azonban nyilvánvaló, hogy ezen agyterületen kívül a központi idegrendszer csaknem valamennyi részén találhatók nemi különbségek és tulajdonképpen ezek teszik lehetővé a nemileg különböző viselkedésformák kialakulását.

Újabb - részben a szegedi munkacsoport által is végzett - vizsgálatok szerint az idegsejtek közötti kapcsolatokra gyakorolt hormonális hatások nem korlátozódnak egyedfejlődés korai szakaszára, az utóbbi években számos olyan jelenséget írtak le, amelyek egyértelműen jelzik, hogy a felnőtt idegrendszer is képes plasztikus válaszokat adni a hormonszint változásaira.

Ezen kutatások fényében alapvetően megváltozott szemléletünk a nemi hormonok és elsősorban az ösztrogén szerepét illetően. Kiderült ugyanis, hogy a neuroendokrin szabályozásban játszott szerepe mellett fontos organizáló és morfogenetikai tulajdonságokkal rendelkezik, ennek alapján inkább számos fehérje expresszióját befolyásoló általános modulátornak tekintik.

Az előadás kitér a nemi hormonoknak az idegrendszerre gyakorolt hatásából adódó klinikai következményekre és az ezzel kapcsolatban feltehető kérdésekre is. Mi az oka annak, hogy egyes megbetegedések (bulimia, migrén, dyslexia) nem egyforma gyakorisággal érintik a nőket és a férfiakat? Van-e szerepe a hormonoknak az idegsejtek védelmében? Az ösztrogén teszi a nőt a teremtés koronájává?