A római jog Rómában és Konstantinápolyban alakult ki a Kr.e. III. század közepétől a Kr.u.-i VI.század közepéig, figyelemmel arra, hogy a Kr.e. II.századtól a Birodalom területén belül a mai értelemben vett kapitalista gazdasági rend jött létre, és emiatt egy fejlett árucsere jog kialakítása vált szükségessé. Ezt a fejlett árucsere jogot a praetor által évenként kiadott ediktális anyag azon része alapozta meg, amely a bírói gyakorlatban bevált. Ez a praetori jogalkotás lényegében Kr. u. 130 körül befejeződött, ezt követően az élet által felvetett jogi problémák megoldását a jogtudósi réteg jogmagyarázó tevékenysége végezte. Ehhez járult a császári kancellária jogszabály alkotó tevékenysége is. A császárkortól Róma szellemi élete magába olvasztotta a mediterráneum magas szellemi kultúráját, így a jogászok filozófiai képzettségükkel a legmagasabb szintű jogtudományt alakították ki. A filozófiai gondolkodásmód találkozott a praktikus életszemlélet által kialakított gondolkodásmóddal, és így a legmagasabb szintű jogászi megoldások jöttek létre. A jog fejlődésének betetőzését jelentette a jusztinianusi kodifikáció (Kr. u. 528-534) melynek eredményeképpen három jogkönyvet hoztak létre.

Jusztinianusz halálát követően a Birodalom részeire hullott szét, gazdasági életben a feudális viszonyok jöttek létre, amely a magas szintű római árucsere jog alkalmazását nem kívánták meg. Mintegy 500 év elteltével az észak-itáliai városokban az ipar és kereskedelem fellendülésével fejlett árucsere jogra volt szükség. Ezt a római kódexekben készen kapták. 1085-ben Bolognaban megindul a római jog oktatása. A bíróságok csak a glosszátorok és kommentátorok által modernizált római jogot alkalmazzák az ítéleteikben. Az európai országokból nagy számban jönnek Itáliába a jogot tanulni kívánó fiatalok. Ezek a római jog ismeretét vitték hazájukba. Így elterjed Európa szerte az ókori római magánjog, nagy segítség volt ebben a keresztény egyház támogatása. Németországban 1495-től a római jog élő jogként kerül alkalmazásra. A XIX. században Németországban kialakul a római magánjog tudománya, amely létrehozta a modern jogi dogmatikát, aligha meghaladható szinten. Az európai országok kodifikációjára döntően hatott az 1804-ben Párizsban megalkotott Code civil, és Németországban 1900-ban életbe léptetett Német Polgári Törvénykönyv. (BGB)

Mindkét kódex római jogi alapon a modernizált életviszonyok szükségletének megfelelően a legmagasabb szinten szabályozta a magánjogot. E folyamat hatására a római jog szinte valamennyi európai ország jogának alapja lett.