Molnár Imre 1934. szeptember 22-én született Tataházán (Bács-Bodrog megye).

1960-ban szerzett diplomát a Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán. 11 évet  gyakorló jogászként tevékenykedett mint vállalati jogtanácsos, illetve vezető jogtanácsos.

1968-tól 1971-ig félállásban egyetemi tanársegédi munkakörben dolgozott az Állam és Jogtudományi Kar Római Jogi Tanszékén. 1971-től ugyanott egyetemi adjunktusi kinevezést kapott, majd 1979-től egyetemi docens lett, 1988-ban nevezték ki egyetemi tanárnak. 1977-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1987-ben az állam és jogtudományok doktora (akadémiai doktor) címet ért el. Ösztöndíjjal volt Münchenben 1977-ben 6 hónapot, Rómában 1984-ben 3 hónapot, Kölnben 1991-ben 6 hónapot, 1992-ben további 5 hónapot az adott városok egyetemének római jogi intézeteiben.

Nyelvismerete vitaszinten német, emellett olvas olaszul ás latinul.

Meghívásra előadást tartott München, Salzburg, Köln, Graz, egyetemein római jogi témakörből.

2005-ig rendszeresen részt vett szakmai nemzetközi konferenciákon.

1985-től 1999-ig, 65. életéve betöltéséig volt a Római Jogi Tanszék vezetője. 1994-től 1998-ig volt a szegedi Állam- és Jogtudományi Kar dékánja, két cikluson keresztül. 2004-ben megkapta a professor emeritus címet.

Mintegy húsz évig tagja volt a jogi kari tanácsnak és 1989-től 2003-ig az egyetemi tanácsnak.

A PhD program beindulásától a karon a civilisztikai alprogramnak volt a vezetője, 2001-től 2005-ig elnöki tevékenységet látott el a doktori iskolában. Hét éven keresztül tagja volt a jogi kar képviseletében az egyetem habilitációs bizottságának.

1996-2004-ig ellátta az elnöki teendőit a SZAB jogtudományi szakbizottságának (Akadémiai Bizottság).

Több országos bizottságban működött közre, többek között öt éven keresztül tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság jogi szakbizottságának.

Három alkalommal kapott kiváló dolgozói kitüntetést (ezekből egy a felsőoktatás kiváló dolgozója kitüntetés) 1999-ben Apácai Csere János díjban részesült. 2003-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést, és SZAB Ezüst Emlékérmet kapott. 2004-ben a diákok szavazata alapján elnyerte az év oktatója címet, amelyet már 1995-ben is megkapott. 2005-ben megkapta a Klebersberg Kúnó-díjat.

A Magyar Tudományos Akadémia kiemelkedő tudományos életműve elismeréseként 2007-ben Eötvös József koszorút adományozott, és feljogosította a „Laureatus Academiae” cím viselésére.

Kutatási területe a római jog szerződési rendszere. Ezen belül három nagy kérdéskörrel foglalkozott. A bérleti szerződéssel (locatio conductio), a római jog felelősségi rendjével, és az utóbbi 10 évben a római büntetőjoggal. Összesen mintegy 57 tudományos publikációja jelent meg, ezek közül 5 monográfia. A megjelent tanulmányok mintegy harmada külföldi szakmai folyóiratokban (pl. Labeo Nápolyban; Aufstieg und Niedergang der römischen Welt, Berlin stb.) került publikálásra. Tudományos munkáira közel 400 hivatkozás történt, ezeknek mintegy 70%-a külföldi szakmai folyóiratokban, monográfiákban, kézikönyvekben és olasz és német tankönyvekben található.

2001-ben jelent meg Jakab Évával társszerzőségben a kar hallgatói részére készült római jogi tankönyv, amely azóta is több kiadást élt meg.