Nagy János 1946. június 22-én született Kiskunhalason. Magyar-orosz szakos középiskolai tanári diplomáját Szegeden szerezte, a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, 1970-ben. Kiskunhalason tanított a Szilády Áron Gimnáziumban, majd 1976-tól oktat a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán és jogutódjain.

Tanársegéd, adjunktus, docens, főiskolai tanár, majd 2000-től egyetemi tanár. Bölcsészdoktori oklevelét is a JATE-n vehette át, 1993-ban kandidátusi és 2005-ben MTA doktori címét egyaránt Weöres Sándor költői nyelvének elemzésével szerezte, egyre elmélyültebb szövegtani, retorikai és stilisztikai megközelítése révén. A Janus Pannonius Tudományegyetemen habilitált 1999-ben.  

Oktatómunkáját a mai napig a főiskolai karon végzi, többszöri meghívásra oktatott a JATE Bölcsészettudományi Karán, Kolozsvárt a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, legutóbb 2008 tavaszán a Selye János Egyetemen, a szlovákiai Komáromban. Nyugati tanulmányúton járt a belgiumi Monsban (1996-ban) és a franciaországi Strasbourg-ban 1999-ben.  

Kutatásait nyelvművelő előadásokkal és cikkekkel kezdte. Szintaktikai, majd szövegtani témájú írásait a Szemiotikai Szövegtan, a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelvőr, az ELTE Annales című idegen nyelvű folyóirata, később a Sprachtheorie und germanistische Linguistik közölte. Három kötetet jelentetett meg Weöres Sándor költői nyelvéről, több mint tíz kötetet szerkesztett, publikációinak száma meghaladja a 150-et.

Weöres-konferenciát szervezett 2003-ban a Magyar Írószövetségben. Fónagy Ivánnal, Péntek Jánossal, Petőfi Sándor Jánossal dolgozott együtt; részt vett a Szemiotikai Szövegtan műhelymunkájában és Szathmári István stilisztikai kutatócsoportjában. Tanítványai Pro Scientia-aranyérmet, OTDK I. helyezést értek el.

A tudományos minősítésben 1996 óta vesz részt (ELTE, Debreceni Egyetem, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Veszprémi Egyetem).