Miközben a molekuláris biológiának köszönhetően teljesen új világ tárul fel a növények életfolyamatainak megismerésében, az erre épülő géntechnológiát, az új eredmények társadalmi hasznosulását tudományosan hiteltelen kampányok gátolják, elsősorban Európában. Ennek a növénytudományokat és így a növénynemesítést is sújtó ellentmondásnak a társadalmi gyökereire számos magyarázatot találunk: az ismeretlentől való félelemtől kezdve a globalizációellenességen át a gazdasági érdekekig.
Az intuitív növénynemesítést napjainkban fokozatosan felváltja a génállomány tudatos kialakítása, a génművesség, amelynek egyik hangsúlyos eszköze a géntechnológia. Hihetetlen ütemben térképeződnek az agronómiai tulajdonságot meghatározó kromoszómarégiók megnyitva ezzel az utat a gének izolálásához, új génbeépítési stratégiák kidolgozásához. A nemesítési folyamat hatékonyságát szolgálják a molekuláris markerek, melyek lehetővé teszik nagy egyedszámok hatékony vizsgálatát. Szintén informatikai alapokon nyugszik a növények fenotipizálásának nagykapacitású megvalósítása, melyet képalkotási rendszerek szolgálnak. Kibontakozni látszik a virtuális növények világa, melyben rendszerbiológiai alapokon modellezik a növényt, benne a gének, fehérjék, sejtalkotók kölcsönhatásait.
Az elmúlt évtizedekben végzett kutató-fejlesztő munka eredményeként széles körben termesztenek már gyomirtószer-tűrő és/vagy egyes rovaroknak ellenálló szója, kukorica, gyapot és repcefajtákat. Megfelelő használat mellett az ilyen génnemesített fajtákkal lehet a vegyszeres környezetterhelést csökkenteni, a talajművelést visszafogni, és a rovarkártételből adódó termésveszteség és minőségromlás is mérsékelhető. Ezek a korai fejlesztések azonban még csak a kezdetet jelentik, már kisebb területeken termesztésben vannak vírusellenálló gyümölcsök, bevezetés előtt áll a megnövelt vitamintartalmú rizs, számos javított olaj-összetételű szója és megváltoztatott keményítőstruktúrájú burgonya is.
A termésbiztonságot meghatározó számos tulajdonság közül az elmúlt évek keserű tapasztalatai nyomán hazánkban is elsődleges feladattá vált az aszály- és hőstressz-ellenállóságra történő nemesítés. A 2007. évben az aszály okozta terméskiesés a kukoricánál 45%, a búzánál 12% volt. Ez is indokolja azt, hogy a hazai szellemi kapacitásokat koordináló Búzakalász konzorcium tevékenységének középpontjában a búza stressz-tűrésének tanulmányozása áll. Munkánk magában foglalja a teljes innovációs láncot: az élettani és genomikai alapkutatásoktól a fajta-előállító nemesítésen át egészen a vetőmag-szaporításig. Genomikai módszerekkel a stresszaktivált gének százai kerülnek azonosításra, amelyek kifejeződése más a szárazságtűrő és érzékeny genotípusokban. Alkalmazunk olyan géneket, mint pl. az aldózreduktáz enzimek géncsaládja, amelyek túltermeltetése transzgenikus búzákban jelentősen mérsékelte a vízhiány okozta károkat.
Nehezen tudunk majd az utókornak elszámolni azzal az irracionális helyzettel, ami a génnemesített növények termesztését és hasznosítását ellehetetleníti Magyarországon. Oly sikeresnek bizonyult a közvélemény és a politikusok félretájékoztatása, hogy Magyarország élharcos szerepet játszhat az új technológia visszautasításával, túlzó és egyoldalú szabályozási rendszer kialakításával. A magyar gazdák ki sem próbálhatják ezeket a növényeket, miközben 2007. évben 4,2 milliárd forintot költöttek a kukoricabogár elleni vegyszeres védekezésre, holott az ellenálló génnemesített kukorica már köztermesztésben van a világon. Világszerte egyre nagyobb szerephez jutnak a GM-növények. 2007-ben 114,3 millió hektáron 12 millió gazda vetett ilyen biotechnológiával nemesített vetőmagot. 1996. és 2006. között 34 milliárd USD tiszta gazdasági haszon származott a GM-növényekből. Öniróniával mondhatjuk: a magyar mezőgazdaság olyannyira „versenyképes”, hogy lemondhatunk arról, hogy ebből a haszonból részesüljünk és inkább a géntechnológia-ellenesség hirdetői legyünk.
