A magyar-horvát államközösség 816 évig tartó fennállása az egyetemes jogtörténet egyik legmaradandóbb kapcsolata, amely során a két nemzet egymásra nagy hatással volt. Azonban a Monarchia bukása után Horvátország tudományos irodalma, történetírása és joga ismeretlen maradt Magyarországon, pedig a horvát történelem a magyarnak kiegészítő, merem állítani nélkülözhetetlen része, éppúgy, mint ahogy a magyar történelem is része a horvátnak. A két ország nyolc évszázados múltja a politikai irányzattól nem teljesen mentes XX. századi publikációkban igen sötét árnyalatban került bemutatásra, főként a délszláv érzelmű irodalomban. Nálunk Jellasics, a horvátoknál pedig Khuen-Héderváry nevek kerültek előtérbe, s így “ellenségként” vázolták le a szakírók a két nemzetet, pedig a horvát-magyar viszony igenis barátságosnak mondható, hiszen nem véletlen, hogy a két nemzet képviselői évszázadokon keresztül egymást “testvéreknek”, illetve “testvér nemzetnek” nevezték, szólították.

Az előadás első részében bemutatom a magyar-horvát állam történetét, állami szerkezetét és jogfejlődését az 1102 és 1918 közötti időszakban különös tekintettel a közjogi vita évtizedeire (1790 és 1868. között). 

Horvátország állam- és jogtörténete különböző időszakokra bontható. Az első a horvát honfoglalástól az állam felépítésén, függetlenség elnyerésén keresztül annak elvesztéséig tartó időszak (626-tól 1097-ig, illetve 1102-ig). Könyves Kálmán 1102-ben Tengerfehérvárott (Biograd na moru, Belgradi supra mare) történt megkoronáztatásával új fejezet kezdődik, a Magyarországgal való állami közösség korszaka. A két ország közötti viszony eleinte a perszonális unióra hasonlított. Újabb fejezet kezdődött a töröknek a Balkán-félszigetre való betörésével, amely során Horvátország egyes történelmi területei török kézre jutottak („Török Horvátország”), majd azok jelentős része a mai Bosznia-Hercegovinához került. A horvát alkotmány- és jogfejlődésének második korszakát az 1526. évi mohácsi vész zárja, és ekkor kezdődik az 1848-ig terjedő harmadik korszak. A Habsburg-házi királyok idején keletkezett a katonai határőrvidék (az ország területének egyharmadán), a horvátok pedig egyre inkább hangsúlyozták azon álláspontjukat mely szerint Horvátország a magyar király és nem a magyar nemzet alattvalója volt. Ez a nézet különösen az 1790-től kezdődött közjogi vita során válik általánossá a horvát rendek soraiban. A „horvát kérdés” név alatt ismert közjogi vita elsősorban a magyar országgyűléseken zajlott méghozzá „Alsó Szlavónia” hovatartozása, Fiume-kérdése, a magyar nyelvügyi vita, illetve a protestáns kérdés (Horvátországban a protestánsoknak nem volt polgárjoguk) körül. Az elmérgesedett magyar-horvát viszony az 1848 évi szomorú eseményekhez vezetett, azaz az első és egyben egyetlen horvát-magyar fegyveres összecsapáshoz. Jellasics bán ebben az évben megszüntette a Magyarország és Horvátország közötti kapcsolatot. A negyedik korszakot az 1848. évi eseményektől a Monarchia 1918-ban bekövetkezett bukásáig lehetne összegezni, amelyet követi a 73 évig tartó délszláv állam, majd 1991/92-től a független Horvátország korszaka.

Az előadás második részében a horvát-magyar kiegyezés létrehozásával foglalkozom, illetve az 1868: XXX. tc. (a horvátországi 1868: I. tc.) elemzésével, választ próbálok adni arra a kérdésre, hogy a törvénycikk milyen hatást gyakorolt a két ország működésére, egymás közötti viszonyára, összehasonlítom a magyar-horvát állami közösséget más hasonló jellegű országokkal. 

Végül az előadás utolsó részében röviden érintem Horvátország államiságának történetét 1918-tól a mai napig.