José Ortega y Gasset (1883-1955) a spanyol és egyetemes filozófiatörténet kiemelkedő alakja. Az előadás során először rövid pályaívet rajzolok fel; ennek során hangsúlyozom azt a kötődést, ami Ortegát mindvégig a spanyol valósághoz, hazája filozófiai felemeléséhez, modernizálásához kapcsolta. Fiatal éveinek döntő eseménye az a két esztendő (1905-1907), melyet a kor kiváló német egyetemein (Lipcse, Berlin, Marburg) töltött.

 

Önálló filozófiai pályafutása az 1910-es évek közepétől indult. Gondolatai népszerűsítésének közegévé Ortega a filozófiai esszét tette, írásainak nagy része napilapokban, folyóiratokban jelent meg. E műfaj szerencsés kapcsolatot teremtett a filozófiai absztrakció és kétségtelen szépírói kvalitásai között. Ortega írásait mindmáig a kasztíliai próza klasszikus alkotásaiként tartják számon.

 

Ortega gondolkodásának másik vonása, hogy nézeteit a kor vezető – elsősorban német – filozófusaival mintegy párbeszédet folytatva fejtette ki. Szinte napi pontossággal ismerte Cohen, Scheler, Husserl, Dilthey, Hartmann, Heidegger és mások munkásságát. Ebből keletkezett az a sajátos szintézis, melyben a mediterrán szemlélet és a német bölcseleti hagyomány harmonikus egységbe olvad össze.

 

Az évek múlásával Ortega jelentősége túlnőtt hazája keretein. Először Dél-Amerikában – elsősorban Argentínában – vált neves gondolkodóvá, majd a harmincas évek elejétől – főleg A tömegek lázadása megjelenése után – világhírnévre tett szert. Írásainak alapjellemzője a konzervatív liberalizmus; Ortega kisebbség-védelmi programja nem vallási vagy etnikai természetű, hanem szinte védőbeszéd a minőségi kisebbség – az önállóan gondolkodó, autonóm, teremtő ember – mellett, melyet a modern tömegtársadalom elnyeléssel fenyeget. Írásai ebből a szempontból semmit sem veszítettek korszerűségükből.

 

Az előadás második részében vázolom azt a törést, melyet munkásságában a spanyol polgárháború kitörése, valamint csaknem tíz esztendeig tartó emigrációja jelentett. Iskolaalapító tevékenysége, a spanyol filozófia modernizálására irányuló tevékenysége kettétört, befejezetlen maradt.

 

Röviden érintem azt is, hogy Ortega milyen hatást gyakorolt a két világháború közötti progresszív magyar értelmiségre.

 

Az előadás végén pedig arra a kérdésre próbálok választ adni, hogy Ortega munkássága miért tekinthető „a filozófia eleganciájának”.