Párkapcsolatok az elmúlt évtizedek kutatásainak tükrében – avagy mérhető-e a boldogság és előrejelezhető-e egy kapcsolat sikere?
2017. február 06.
Egy párkapcsolatban zajló dinamikák megfigyelése, elemzése, azok kutatható rendszerbe foglalása nehéz vállalkozás. Ahány kutató, annyi következtetés. Ha pedig még arra is törekszünk, hogy a kapcsolati történésekből előrejelezzük a kapcsolat jövőbeni alakulását, akkor már-már a lehetetlent feszegetjük.
Ha egy ember magatartását nehéz, vagy csaknem lehetetlen előrejelezni, akkor hogyan lehetne egy olyan jelenséget előre prognosztizálni, amelyben ketten vesznek részt? Az 1970-es években a pár- és családterápia az addig uralkodó pszichoanalitikus szemlélettől egyre jobban a rendszerszemlélet felé fordult, ami egészen új keretbe helyezte az addigi ismereteket. Ebből pedig olyan kutatások nőttek ki, amelyek magas (90% feletti) statisztikai pontossággal előrejelezhetővé teszik egy párkapcsolat jövőbeni alakulását.
Az előadásban négy ilyen irányzat kerül bemutatásra:
John Gottman módszere
A David Olson által kidolgozott PREPARE/ENRICH
A Susan Johnson által alapított Érzelmi Fókuszú Párterápia (ÉFT)
Az előadó saját kutatása, a Gyűrű-kúra
Az előadás természetesen nem áll meg a tudományos ismertetés szintjén, hanem igyekszek a bemutatott kutatásokból olyan gyakorlati következtetéseket levonni, amelyeket a résztvevők rögtön az előadás után elkezdhetnek átültetni a saját kapcsolatukba, hogy azt erősebbé, tartósabbá, meghittebbé tegyék.
Rövid videóban mutatják be a Szegedi Tudományegyetem tanévnyitó ünnepségét. Az esemény rektori és kancellári köszöntővel kezdődött, gólyaesküvel folytatódott és a hallgatóknak szóló pozitív üzenetes konfettiesővel zárult.
Dr. Bilicki Vilmos, az SZTE Szoftverfejlesztés Tanszékének egyetemi docense szerint a mesterséges intelligencia nem megszünteti a szoftverfejlesztőt, hanem magasabb szintre tolja a munkáját: a jövő mérnöke kontextust ad a gépnek, ágenseket irányít, tesztel, magyarázatot keres – és tanúsítható rendszert épít.