A 21 esztendős tehetség teljesen önállóan hőlégmotoros hajtású napkollektort készített, mellyel harmadik lett a 2011-es Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen, majd 2012-ben hazánkat képviselve a legjobb tízbe került a London International Youth Science Forum elnevezésű rangos nemzetközi megmérettetésen. Olcsó, egyedi tervezésű robotot fabrikált, mellyel idén második lett az SZTE Innovációs Versenyén. Kutatásait Hernádi Klára egyetemi tanár vezetésével végzi az SZTE TTIK Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékén, a környezetkémiai kutatócsoportban. Sikerei közül kiemelkedik a 2012-es Pro Talentis különdíj, a 2013-as OTDK-n elért második hely, valamint az SZTE Talent Ösztöndíj bronzfokozatú tagsága.

Nagyapai örökség

„Amikor 2011 nyarán harmadik lettem a Magyar Innovációs Szövetség által szervezett versenyen, annak kis kiállítására Hernádi Klára tanárnő is eljött, s megnézte a művemet. Nem kis meglepetésemre felajánlotta, hogy ha kíváncsi vagyok, milyen kutatások folynak a tanszéken, illetve a környezetkémiai kutatócsoportban, akkor szeptemberben nézzek be hozzájuk.

Éltem a lehetőséggel” – beszél a kezdetekről Kecsenovity Egon. Témavezetője korábbi emlékeket idéz fel. „Néhány éve bevezettük a karon, hogy könyv- és egyéb jutalommal külön is köszöntjük az egyes alapszakokra legmagasabb pontszámmal bekerülő hallgatókat. A 2010-es tanévnyitón dékánként én gratulálhattam Egonnak, aki az anyagmérnök szakos elsősök közül a legjobban teljesített a felvételin” – így a professzor asszony, aki hozzáfűzi: Egon példája is igazolja, hogy az erős vajdasági középiskolákból – ő a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumban érettségizett – rendre kiváló fiatalok érkeznek az SZTE TTIK-ra. Ennek hátterében az áll, hogy atermészettudományos területen rendkívül színvonalas oktatás zajlik a határ túloldalán, s korábban elkezdődik a specializáció is, mint nálunk. A kutatócsoportba kerülvén Kecsenovity Egon a spirális szénnanocsövek vizsgálatába kapcsolódott be Fejes Dóra doktorjelölt mellé, s kreativitását, autószerelő nagypapájától örökölt műszaki-mérnöki vénáját megmutatva rövid idő alatt komoly eredményekkel jelentkezett. Ettől a tudományos problémakörtől pedig a mai napig nem szakadt el.

Pici méretek, felerősített tulajdonságok

„Az alap szénnanocső-szintézist próbálom befolyásolni különféle elemekkel, például kénnel, rézzel. A jól ismert eljárásokhoz képest úgy próbálom megváltoztatni a szintézist, hogy új, más struktúrák jöjjenek létre” – árulja el. Büszke rá, hogy az idei év végén egy hónapot Svájcban, az École Polytechnique Fédérale de Lausanne egyetemen tölthet el, ahol szénnanocsövek műanyagba keverésével kapcsolatos vizsgálatokban vehet részt. A kutatások célja a műanyag erősítése, a kompozit tulajdonságainak elemzése. A hallgatótól megtudjuk, ezek a nanocsövek roppant erős szerkezetek, a nanospirálok pedig rugalmasak, műanyagokba keverve olyan szinten erősíthetik fel annak tulajdonságait, ami a mai szén- vagy üvegszálakon is túlmutat. Ez már átvezet bennünket ahhoz a kérdéshez, hogy a tudomány bonyolult összefüggései hogyan is érintik mindennapjainkat. „Ha tizenöt évvel ezelőtt azt mondtuk, nanotechnológia, mindenki furcsán nézett. Ma már közismert, hogy a nanotechnológia olyan mérettartományokba hatol, ahol a pici méret okán új tulajdonságok jönnek elő, s bizonyos, nehezen előállítható anyagok sajátos tulajdonságait a gyakorlatban is jól lehet alkalmazni. Egon – szemléletesen szólva – az alapjaiból rakja össze az egészet, jól meghatározott szerkezettel rendelkező dolgokat gyárt, olyan alkalmazásokkal foglakozik, mint például a nanorugó vagy a nanotépőzár” – magyarázza Hernádi Klára.

Az egyszerű, tiszta megoldásokat keresi

A professzor asszonytól arról érdeklődünk, melyek tanítványának fő kutatói erősségei. „Rendkívül sok ötlete van, nagyon kreatív, önálló, nem mellesleg jól tud együtt dolgozni másokkal – már van olyan diák, akinek ő a ‚főnöke’ –, illetve maximálisan képes kiaknázni az ereiben csörgedező mérnöki szemléletet. Mindig a tiszta, egyszerű megoldásokat keresi, ami szép reményekre jogosítja fel a kutatói pályán” – emeli ki. Persze itt is, mint mindenhol, kettőn áll a vásár! „Legalább ilyen fontosnak tartom, hogy ebben a kutatócsoportban hagyják az embert kibontakozni, örömmel fogadnak minden ötletet, s lehetőséget biztosítanak azok megvalósítására” – világít rá gyorsan a hallgató.

Kecsenovity Egon nem rejti véka alá: kiskorától kezdve elkötelezte magát a tudománynak, a kutatásnak. Rövid távú célja, hogy anyagmérnöki diplomája megszerzését követően elvégezze a vegyész MSc-t az SZTE-n – mérnöki profilját az anyagtudományi szakirányon keresztül természettudományos szemlélettel bővítené –, majd ugyanitt megszerezze a PhD-fokozatot.

Természetesen külföldön is szeretne tapasztalatot szerezni, ám a tudást aztán „hazahozná”. Témavezetője úgy fogalmaz, köztudottan rögös a tudományos pálya ma Magyarországon, ezzel együtt is el tudja képzelni tanítványáról, hogy találmányait, kutatásait egy, az egyetemhez kapcsolódó spin-off cégen keresztül hasznosítsa a jövőben.