– Milyen szerepet tölt be a zene az életében?

– Körülbelül 17 éves korom óta zenélek. Volt idő, amikor ez volt az első az életemben. Egyetemistaként a Berlin Blau nevű zenekarunkkal (Domokos László, Stéhlik

Domokos, Látó Attila és Dennert Árpád) a Ki Mit Tud? televíziós középdöntőjéig jutottunk.

Akkor progresszív rockbandaként elindulhattunk volna a hírnév felé. Eldőlt viszont, hogy a kémia és a kutatás lesz a hivatásom, és ez azóta is így van. A zene számomra egy értékes hobbi, a gyakorlás és ötletelés tökéletes kikapcsolódás és feltöltődés.

– Mikor alakult a zenekar?

– Hosszabb kihagyás után, 2008 táján talált meg egy régi zenész barátom, és csináltunk egy új bandát. Az első „midlife crisis”-t így vészeltem át, létrejött a „LuciFair” nevű zenekar, ami nemrég „C.2.1”-re változtatta a nevét (Koszti Sándor, Redenszky Attila és Taletovics Milán). Saját számokat játszunk, modern dallamos rock a műfaj. A csapatban én vagyok a gitáros, gitárszólam kitalálásával segítem a számok írását, és időnként a demo felvételek gyártásánál botcsinálta hangmérnök is vagyok.

– Hogyan egyezteti össze a kutatói hivatást a zenéléssel?

– Az összeegyeztetés nem nehéz. Elsősorban önmagunk szórakoztatására játszunk. Nem erőltetjük a hírverést, nem kell hétről hétre járni az országot. A szegedi koncertekre jut idő. Ezeket kéthetenkénti próbákkal és otthoni gyakorlással tudjuk teljesíteni. Néha vannak hosszabb kihagyások is. Ha mégis összeakad a program a munkával, a döntés adja magát: a munka az első. Sajnos fordult már elő olyan, hogy próbát vagy koncertet kellett lemondani, de szerencsére ez nem túl gyakori.

„A zene tökéletes feloldódás az alkotásban” Martinek Tamás a labormunka után a húrok közé csapni az országot. A szegedi koncertekre jut idő. Ezeket kéthetenkénti próbákkal és otthoni gyakorlással tudjuk teljesíteni. Néha vannak hosszabb kihagyások is. Ha mégis összeakad a program a munkával, a döntés adja magát: a munka az első. Sajnos fordult már elő olyan, hogy próbát vagy koncertet kellett lemondani, de szerencsére ez nem túl gyakori.

– Mi a célja a zenekarral, hol szoktak fellépni?

– A cél a tökéletes feloldódás az alkotásban, az együtt zenélésben. Jó érzés színpadon is lenni, az ott tapasztalt flow élmény óriási energiákat ad a hétköznapokra. Számomra a hírverés és a fő áramlatba kerülés nem cél. Ha úgy alakulna valami véletlen folytán, hogy egy menedzser rácsap a bandára, és beindulna a szekér, akkor meg kellene fontolnom, hogy átadom a helyem egy olyan gitárosnak, aki ezt hivatásszerűen tudja művelni. A kutatás és tanítás meglehetősen szigorú határokat szab, hogy mennyit vállalhatok. Ezzel együtt rendszeresen zajongunk a szegedi klubokban, a Rongyban, Club Noirban, a JUGYU Klubban és az IH-ban szoktunk játszani. Büszkék vagyunk arra, hogy már három egymást követő évben játszhattunk a SZIN- en.

– Hogy került a kutatói pályára?

– Szegeden születtem, itt is tanultam. Dolgoztam külföldön is rövidebb időszakokra (így Nagy-Britanniában, St. Andrewsben, illetve Linzben, Ausztriában). 1996-ban kezdtem PhD-hallgatóként, azóta megszakítás nélkül az SZTE-n dolgozom. A kutatói pálya két dolog miatt került a figyelmem középpontjába. Egyrészt kamaszkori olvasmányok miatt, másrészt két kiváló kémiatanárom is volt. Általános iskolában Péntek Lászlóné terelt ebbe az irányba, gimnáziumban pedig Meleg István tanár úr alapozta meg bennem a kémia szeretetét.

– Mi a kutatási területe?

– A csoportunk olyan láncmolekulákat kutat, amelyek utánozzák a biomolekulák szerkezeti és biológiai tulajdonságait. Ezekkel igyekszünk olyan anyagokat előállítani, amelyek nemcsak a szerkezetük miatt érdekesek, hanem biológiai hatásuk is van. Ez egy modern gyógyszerkémia.

– A Magyar Tudományos Akadémia az Ön pályázatát támogatta a Lendület programjában 2011-ben. Hol tart most ez a kutatás?

– A Lendület programban konkrét alkalmazások kerülnek középpontba. Egyrészt olyan biomimetikus hélixeket állítunk elő, amelyek nagyon érzékenyen képesek felismerni az Alzheimer-kór kialakulásában fontos fehérje aggregátumokat. Emellett olyan harmadlagos szerkezeteket szintetizálunk, amelyek a rákos szövetekben meg tudják akadályozni az érképződést, így gátolják a nagy tumorok kialakulását. A kutatás a kezdeti építkezési fázis után most hozza az első komolyabb eredményeit.