– Két Nobel-díjas kutató – az idén áprilisban a Szegedi Tudományegyetemen rendezett OTDK-szekciók programjaiba is bekapcsolódó Bert Sakmann és a várhatóan novemberben Szegedre látogató Aaron Ciechanover – is részt vett a Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány által életre hívott Szent- Györgyi Talentum Díj odaítélésében. Ez az elismerés mit jelent az első díjazott számára?

– Nagy meglepetésként ért, és nagy megtiszteltetésnek vettem az elismerést. Mindig nagy öröm egy kutató számára, ha a publikációit és teljesítményét legjobban ismerőkön, a szűk szakmai közösségen kívüli civil kezdeményezés díjazza, a munkáját értékesnek találja. A díj számomra fontos üzenete, hogy amit megkezdtünk Szegeden, folytatni kell. Nemrég létrehozott, rajtam kívül 7 személyből álló kutatócsoportomnak az eddigiekhez hasonló színvonalú munkáját várja el az SZBK és Szeged. Úgy érzem, a Szent-Györgyi Talentum Díj elnyerése felelősséggel is jár, többek között a kutatói utánpótlás kinevelésének terén.

– A Szent-Györgyi Talentum Díjat – az alapítók szándéka szerint – az elmúlt egy-két évben publikált, nemzetközi szinten is meghatározó felfedezésért adják át. Mi az ön cikkének a lényege, újdonsága?

– Egy genetikai szaklapban jelent meg a közleményünk. A felfedezés a genetikához köthető. Azt régóta tudjuk, hogy sok olyan tulajdonságuk van az élőlényeknek – a testmagasságtól az anyagcseréig –, amiket egyszerre sok gén határoz meg. De keveset tudunk a sejtben zajló molekuláris eseményekről. Annak vizsgálatára, hogy a sejt molekuláris alkatrészeinek összekapcsolásából hogyan jönnek létre a „többgénes jellegek”, mi új megközelítést javasoltunk. Ennek lényege egy kísérletes és egy számítógépes eljárás újszerű ötvözése volt. A két megközelítés összekapcsolásával olyan jelenségekre találtunk magyarázatot, amelyek már régóta foglalkoztatták a genetika művelőit. Kimutattuk, hogy a génkölcsönhatási mintázatok mögött általános szabályszerűségek rejlenek, és magyarázatot találtunk arra, hogy bizonyos gének mutációi miért képesek kiugróan sok más mutáció hatását tompítani vagy erősíteni. Ezen kívül kifejlesztettünk egy új mesterségesintelligencia-eljárást, amely képes volt a rendelkezésre álló génkölcsönhatási adatokból automatikusan biológiai elméleteket gyártani. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen manapság a biológiában elárasztanak minket az adatok, viszont azok értelmezésében több lépés hátrányban vagyunk.

– Dolgozott külföldön is, többek között abban a cambridge-i biokémiai intézetben, ahol hazatérése előtt Szent- Györgyi Albert munkálkodott. Az új kitüntetés feltétele, hogy olyan szegedi tudós kapja, aki – a díj névadójához, Szent-Györgyi Alberthez hasonlóan – a felfedezéséhez kapcsolódó kutatás jelentős részét Szegeden végezze. A sikeren hogyan osztozik külföldi partnerekkel?

– Publikációnk az elmúlt pár évben végzett kutatásainkból született. A kanadai, német, cambridge-i együttműködésünk is fontos szerepet játszik ebben a munkában, de ennek koordinálása és az alapötlet Szegedről, a mi csoportunktól származik. Tehát a munka nagyobb részét az SZBK-ban, illetve Szegedhez kötődő kutatókkal együtt végeztük. Ezt kutatói publikációkban úgy jelzik, hogy az első és az utolsó szerző számít a legfontosabbnak. A mi cikkünk két első szerzője két szegedi PhD-hallgatóm, én pedig, mint aki koordináltam a munkát, utolsó névként szerepelek a közlemény jegyzőinek sorában. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy manapság a biológiai kutatások zömében elengedhetetlen a többféle szakértelem összekapcsolása, a szakmai együttműködés. Szerencsére jó nemzetközi és szegedi kapcsolatokat sikerült kiépítenünk az évek alatt.