Mióta tart a Szegedi Tudományegyetem és az Armel Operafesztivál együttműködése?

– Az Armel Operafesztivál és az SZTE közötti együttműködés egyidős a fesztivállal. A szervezőkkel – mindenekelőtt Havas Ágnessel – a franciaországi magyar kulturális évad megvalósításakor találkoztam, 2001-ben, amikor még a magyar év egyik franciaországi felelőseként, a Párizsi Magyar Intézet igazgatójaként dolgoztam. Az operafesztivál megvalósításában való együttműködést Havas Ágnes kezdeményezte. Tekintettel arra, hogy – az ARTEhoz kötődően is – a fesztiválnak volt és van egy meglehetősen erős francia vonulata, a programot a Szegedi Francia Egyesület (Alliance Française) is kezdettől fogva segítette. Angol és francia szakos kollégáink részt vettek a tájékoztató anyagok, valamint az operalibrettók magyarra fordításában.

– Miről szólt idén az együttműködés?

– Az idei megállapodás elmélyítette és intézményesítette a korábban meglévő együttműködést, aminek eredményeképp a kapcsolat szorosabbá vált: az SZTE dolgozóiés hallgatói kedvezményes belépési lehetőségekhez jutottak, az egyetem pedig – ez évben először – külön zsűrit állított, és díjakat adott ki, amivel – reméljük – hozzájárultunk a fesztivál további sikereihez és elismertségéhez, miközben az egyetemet is szponzoráltuk. Az egyetemi zsűri tagjai közé azért is javasoltunk hallgatót – ebben az esztendőben Gáncsos Kárment, a BTK vizuális kultúra mesterszakos hallgatóját –, hogy jelezzük a program nyitottságát a hallgatók felé is, illetve segítsük körükben az érdeklődés felkeltését. A fesztivál és az egyetem együttműködésének is tulajdonítható, hogy ebben az évben ebben formában először létrejöhetett a kedvezményes jegyárusítási rendszer. Az eredmény, azt hiszem, önmagáért beszél, a nézőtér tele volt az előadásokon, és olyan hangulatot teremtett a produkciókban részt vevő művészek számára, mely méltó köszönetnyilvánítás volt a gyakran kiemelkedő teljesítményekért.

– Mennyire népszerű az opera műfaja az egyetemisták körében? Mit tapasztalnak, a népszerűsítő törekvések meghozzák a várt hatást?

– Az opera – különös tekintettel a kortárs operára – nem tömegműfaj. Láthattuk ugyanakkor, hogy ebben az évben a Szegedi Nemzeti Színház és a szegedi zenerajongók törzsközönsége mellett sok egyetemi dolgozó mutatott érdeklődést a fesztivál iránt, s köztük szép számmal voltak szegedi hallgatók is – magyarok és külföldiek egyaránt. Az Armel Operafesztivál – mely évente négy különböző ország négy operatársulatát hozza el Szegedre, s vele együtt immár mintegy félszáz, különböző országokból származó ifjú zenésztehetségeket versenyeztet – a Szegedi Tudományegyetemnek is kiváló szponzora.

– Milyen terveik vannak a jövőt illetően? Változtatnak, esetleg még szorosabbra fűzik az együttműködést?

– Először is – azt hiszem – megállapíthatjuk, hogy az eddigi együttműködés, illetve annak szorosabbra fonása sikeres volt. Sikerrel járt az is, hogy egyetemünk oktatói és hallgatói nagyobb számban jelenjenek meg, és élvezzék az előadásokat. Fenn kívánjuk tartani az egyetemi zsűri működését. Törekedni fogunk arra, hogy a zsűri munkája minél körültekintőbb legyen. Emellett van egy másik irány is, amit már tavaly is kihasználtunk. Úgy vélem, egy egyetemen, ahol nemzetközi kapcsolatok, kulturális örökség, vizuális kultúra, kommunikáció- és médiatudomány oktatása is folyik, ki kell használni azt a lehetőséget, hogy a nemzetközi kulturális élet, a nemzetközi zenei élet kiváló szakemberei érkeznek a városunkba. Ezért gondoltunkarra (tavaly először Bernard Faivre d’Arcier kapcsán, aki a világ legnagyobb színházi fesztiváljának, az Avignoni Fesztiválnak volt elnöke Seteében, az idén pedig a zsűri elnöke, Raymond Duffaut esetében), hogy előadások tartására kérjük föl őket olyan témakörökben, melyeknek ők nemzetközileg elismert szakértői, s melyek a mi hallgatóink számára is tanulságosak és hasznosak lehetnek. Egyébként az Armel produkciós iroda – és nem is véletlenül – már eddig is több hallgatónkat alkalmazta, illetve fogadta szakmai gyakorlaton. Ez a kapcsolatok építésének egy másik, praktikus vonulata. Tehát igen, szorosabbra kívánjuk fűzni a kapcsolatokat.