A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyarország legrégebbi tanárképző intézménye, 1973-ban alakult meg Budapesten, majd 1928-ban költözött Szegedre Klebelsberg Kunó kultuszminiszter reformjainak köszönhetően. E reformok keretében egységesítette a polgári iskolai tanárképzést, képzési idejét 4 évre emelte, és összekapcsolta az egyetemi képzéssel. A gyakorlat céljára polgári iskolát hozott létre a városban. Ezek az események szervesen illeszkedtek abba a nagyszabású kultúrpolitikai koncepcióba, amelynek köszönhetően a 20-as években Szeged diákvárossá s a régió szellemi központjává vált. 1948-ban a polgári iskolák megszűnésével a polgári iskolai tanárképzés is befejeződött s az intézmény pedagógiai főiskolává alakult. A korszakra jellemző oktatáspolitikai törekvéseknek megfelelően a negyvenes és az ötvenes években többször módosították a tanárképzést, végül 1964-re alakult ki az a négyéves, kétszakos képzés, amely általánosságban ma is folyik a főiskolán. 1973-ban, a centenárium alkalmából vette fel az intézmény Juhász Gyula szegedi költő nevét. A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar fő feladata továbbra is a kétszakos általános iskolai tanárok négyéves képzése. Emellett azonban az ország igényeinek megfelelően, a kor kihívásaira válaszolva új szakokkal (tanító, gyógypedagógia), új képzési formákkal (pl. szakképzés, távoktatás) és új, úgynevezett „nem tanári” szakokkal is foglalkozik (pl. kulturális menedzser, média, mentálhigiénés szakemberképzés). A képzés nappali és levelező tagozaton folyik. Az oktatási tevékenységen túl meghatározó a főiskolán folyó tudományos kutatás, valamint a művészeti és sporttevékenység is.