Milyen volt Szeged, amikor még nem rendelkezett kiépített utakkal, ezért a lakosoknak gyalog, lóháton vagy kocsival kellett megtenniük az utat a város egyik pontjától a másikig? E kérdésre is válaszol Dudás Tündének a DAOP-5.1.2/ C-092f-2010-0002 pályázat támogatásában elkészített tanulmánya. Megtudjuk: az utak a vár irányába futottak; ez a sugaras szerkezet az 1879-es nagy árvizet követően körutakkal egészült ki az újjáépítések alatt. 1880-ban megkezdődött munka eredményeként kiépítették a töltésrendszert, feltöltötték a belvárost, egyesítették Szegedet Újszegeddel, és átadták a Tiszán átívelő közúti hidat is.

Szegedet 1854-ben kapcsolták be az országos vasúthálózatba, s ezzel még inkább szükségessé vált a városi tömegközlekedés szervezett kialakítása. Ettől az évtől négy bérkocsi szállította az utasokat a Belváros és a Nagyállomás között – 1857-ig, mikor is útjára bocsátották az első szegedi omnibuszokat, melyek a város központjának vendégfogadóitól az Indóházig közlekedtek. Az első villamos, a Szegedi Közúti Vaspálya Rt. építkezéseinek köszönhetően, már 1908. október 1-jén megkezdhette működését a két pályaudvart összekötő vonalon; egy évvel később pedig a szárnyvonalak is elkészültek.

1925 decemberében öt kocsival indult meg az autótaxi-közlekedés a városban. Állomáshelyeiket a Tisza Szálló elé jelölték ki, és hívásra éjjel-nappal házhoz mentek. Szeged Szabad Királyi Város Társaskocsi Vállalata egy évvel később kezdte meg működését, összesen nyolc autóbusszal. Járatai a környező településeket kötötték össze a belvárossal. Az autóbuszüzem a város legjövedelmezőbb vállalkozásává vált: 1927 júliusában például 48 ezren utaztak autóbusszal.

1948. november 21-én adták át a forgalomnak a felrobbantott közúti híd helyén épült mai belvárosi hidat, és ekkor helyezték újra üzembe az újszegedi villamost is. Az 1950-es évek közepére a város villamossal el nem látott részein azonban megnövekedtek az utazási igények, ezért a Szegedi Közlekedési Vállalat 1955-ös megalapításával új autóbuszjáratokat indíttatott meg Szeged vezetése. Nyolc évvel később a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium elrendelte az autóbusz-közlekedés átirányítását a 18. számú Autóbusz-közlekedési Vállalathoz, a mai Tisza Volán jogelődjéhez. Ennek eredményeképp, Európában egyedülálló módon, a szegedi közforgalmú közlekedés irányítását egy állami és egy önkormányzati cég megosztva végzi. Magyarország első vidéki trolibusz járata a Bartók tér és az újszegedi gyermekkórház között indult meg, mely a megszüntetett 5-ös villamos emlékére az 5-ös vonalszámot kapta. Az utasok hamar megkedvelték az akkoriban korszerűeknek tartott, fürge trolibuszokat. Bár a hálózaton később több új trolibuszvonal is megépült, a rendszerváltást követően hanyatlani kezdett a szegedi elektromos közforgalmú közlekedés. Az élhető város iránti igény később azonban újra és újra megfogalmazódott:

1998-ban Szegeden 13 Tatra T6A2 típusú villamos tűnt fel, a 2000-es évektől pedig a Szegedi Közlekedési Kft. és a Tisza Volán szűk egy évtized alatt több mint 100 korszerű járművet helyezett forgalomba.

A szegedi közforgalmú közlekedés eddigi legnagyobb beruházása a 2004 és 2012 közötti időszakra esik, mikor is az Európai Unió és a magyar állam társfinanszírozásában megvalósulhatott az elektromos tömegközlekedés harmincmilliárd forint értékű fejlesztése. A beruházás eredményeként többek között megépült az új, 2-es villamos vonal, korszerűsítették az 1-es, 3-as és 4-es vonalakat, kilenc új Pesa 120Na típusú alacsonypadlós villamos érkezett a városba, átépült hat közúti csomópont, és B+R kerékpártárolókat hoztak létre. Dudás Tünde tanulmánya szerint – mely 2012-ben a Proceedings of the 17th International Symposium on Analytical and Environmental Problems: 19 September 2011 című kötetben is megjelent – a véghezvitt fejlesztéseknek köszönhetően Szeged mára joggal nevezhető a legkorszerűbb kötöttpályás közlekedéssel rendelkező magyar városnak.