„Ez egy internetfüggő nemzedék”
A mai generáció már nem a tévéből, nem a rádióból és nem az újságokból tájékozódik – vallja Klucsik Edit, az SZTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék televíziós szakirányának vezetője. A most 20 éves szegedi kommunikációképzés oktatóit arról kérdeztük, hogyan változik médiafogyasztás, és az új trendekhez milyen módon alkalmazkodik az egyetem, miképp az szak.
Ami nincs a neten, nem is létezik
„Ez egy internetfüggő nemzedék: a mai generáció már nem a tévéből, nem a rádióból és nem az újságokból tájékozódik, bármennyire is hiszünk ezeknek a túlélésében” – vallja Klucsik Edit. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Bölcsészettudományi Kar (BTK) Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója szerint ennek ellenére akad, akihez a tévén keresztül is lehet szólni vagy a rádióban, míg ugyanazok a tartalmak másokat csak az interneten keresztül érnek el. „Ami nincs rajta a neten, az nem létezik, mindenkinek, beleértve egyetemet is, elsődleges felületként kell kezelnie az online világot” – mondja az elektronikus szakirány vezetője, s hozzáteszi: a másodlagos tartalmakat is az interneten kell elhelyezni: egy-egy újságcikket, filmet vagy műsort ezeken a csatornákon szintén közvetíteni kell. Követhetetlen a médiafogyasztás Balog József szerint rádiót – hagyományos értelemben véve – ma már nagyon kevesen hallgatnak, hiába szól a zene az autóban, vagy megy valami porszívózás közben. „A jelenlegi médiafogyasztási szokások követhetetlenek, hiszen mindenki maga válogatja össze az interneten az őt érdeklő tartalmakat. Ráadásul ezek a mintázatok gyakran valamilyen divatot követnek” – magyarázza a média tanszék rádiós szakirányának felelőse. „Mára a „podcast” önálló diszciplínává érett, amely lehetővé teszi a felhasználóknak az egy-egy területhez tartozó csatornák követését” – jellemezte a legújabb trendeket a ma is aktívan rádiózó szakember. Erre törekedett a tanszékhez is több szálon kötődő Rádió Mi, amely a tavalyi évig földfelszíni sugárzással, utána még pár hónapig online adással működött. Szeged első közösségi rádiójában az SZTE-s hallgatók is vezettek műsorokat, ám a médium leállása óta is kipróbálhatják magukat a mikrofon mögött több kurzus résztvevői. „A képzőhelyek többségén a kommunikáció szak rendelkezik valamilyen gyakorlati hellyel, de ilyen jól felszerelt stúdiók ritkák” – jellemezte a bölcsészkaron található egységet Szajbély Mihály tanszékvezető.
Vágóból riporter, „hobbifirkászból” újságíró
„A Szegedi Egyetem nevű újság hat évtized alatt több újságíró-generációt is kinevelt, ami a fiatalabb televíziós műsorokról is elmondható: sok a televízióban ma tevékenykedő gyakorlóterepet talált itt” – emlékezett vissza Klucsik Edit. Ugyan tévéjátékok éppen nem készülnek a tanszéki „műhelyben”, de a mostanában a mozikból a tévéképernyőre kerülő dokumentum vagy ismeretterjesztő filmekkel foglalkoznak. „Ma már nem lehet úgy megélni az elektronikus médiában, hogy csak egyvalamihez értesz, több lábon kell állni. Tudni kell használni a kamerát, berendezni egy stúdiót, vagy éppen vágni: ezért képzünk operatőröket, vágókat, rendezőket” – beszélt a képzésről a televíziós szakirány felelőse.
„Így olyan alapot lehet kapni, amire sok mindent lehet építeni” – egészítette ki Szalybély Mihály is a szakirány vezetők véleményét a gyorsan változó fogyasztási szokásokkal és a média napról napra fejlődő területével kapcsolatban. „Nem arra szeretnénk megtanítani a hallgatóinkat, hogy mindent azonnal százszázalékosan tudjanak, hanem hogy fogadóképesek legyenek azokra a kihívásokra, amelyekkel találkoznak.”