„2009-ben keresett meg az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke, Dékány Imre, hogy szervezzük meg a Művészeti Szakbizottságot” – kezdett bele Aranyi Sándor. „Az év elején neki is láttunk a feladatnak, és pár hónap alatt létrehoztuk. Az elején öt munkabizottságból állt a testület: képző- és iparművészeti, építőművészeti, zeneművészeti, színházművészeti és szépírói testület jött létre. Ez két évvel ezelőtt leszűkült négyre, mert a színházművészeti és a zeneművészeti előadó munkabizottság néven egyesült” – folytatta.

Szegeden történtek az első lépések

„Nagyon nagy eredménynek tudjuk be, hogy az országban először Szegeden az SZTE JGYPK Rajz- és Művészettörténész Tanszék szervezte meg 2001-ben a '0.' országos művészeti diákköri konferenciát, mivel addig csak a tudomány területén voltak ilyen országos megmérettetések. Ezt követően az Iparművészeti Egyetem felkarolta, és fölvették az OTDK szekciói közé” – mondta el Aranyi Sándor. Így pedig 2003-ban Budapesten rendezték meg az első művészeti diákköri konferenciát, majd a kiindulási ponton, Szegeden 2005-ben tartották s következőt. A festőművész szerint ez volt az első lépése annak, hogy egyéb tudományterületekkel azonos szinten kezeljék a művészeteket. A következőnek pedig a Művészeti Szakbizottság megalakulását tekinthetjük. Az országban egyedül Miskolcon van még ilyen szakbizottság. Ugyanúgy működik Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia mellett a Széchenyi Művészeti Akadémia is, de sajnos még nincsenek közöttük kötelékek kialakítva – fejtette ki Aranyi Sándor. Hozzátette, a jövőben próbálják velük is felvenni a kapcsolatot, hogy összehangolják a munkát.

Több mint mostohatestvér

„A munkabizottságok külön-külön teljesen önállóan dolgoznak, és a saját területeiken szerveznek programokat, amennyi kapacitásuk van rá. A bizottság célja a mi esetünkben az, hogy a kortárs művészeteket testközelbe hozzuk. Ugyanakkor a művészetet a más meglévő tudományterületekkel szeretnénk egy szintre emelni, hiszen az mindig is mostohatestvérnek számított az egyéb tudományterületek mellett, sosem kezelték egyenlően, legyen szó az oktatásról vagy a köztudatról” – mesélte Aranyi Sándor.

Művésztelep-kiállításon Litvániában

Elmondta, nemrégiben egy művésztelep-kiállításon vettünk részt Litvániában, pontosabban Prienaiban, ami egy hosszú homoknyelven fekszik. „Gál Lehel, Csányi Róbert, Marosi Kata, Felházi Ágnes festőművészekkel mentünk ki, illetve Sejben Lajos festőművész volt még hivatalos, aki nem tudott sajnos részt venni az eseményen – részletezte Aranyi Sándor már a szintén a többek között az ő nevéhez kötődő Plein Air Nemzeti Alkotótelep tevékenységét. Jövőre lesz a 25. éve, hogy minden évben megszervezi az alkotótelepet. „Több várossal is kapcsolatban állunk, legutóbb például a temesvári festőművészek kiállításán lehetett részt venni Szegeden a SZAB-székházban. Átlagban hozzánk 20 ember látogat el évente a világ különböző tájairól. Megfordultak már itt Argentíntól kezdve Európán keresztül Indonéziáig mindenféle nemzet tagjai. Örömünkre nem az első, hogy valaki kedvet kap ehhez, és a saját hazájában is megszervezze, majd pedig visszahívjon minket. Legelőször ez Törökországban fordult elő, most a legutóbbi pedig a litván kezdeményezés volt. Tulajdonképpen a Penner Nemzeti Alkotótelep lelke a viszonzás” – vázolta.

Herédi Renáta