Jó szeretők vagyunk!
2008. július 29.
Milyenek a magyarok? – tette fel a kérdést egy esszépályázatán a külföldi diákokat segítő Balassi Bálint Intézet. A hazánkban tanuló külföldi diákoknak szóló kiírásra húsz pályamű érkezett angol vagy magyar nyelven. Főként orosz, német, lengyel, szerb diákok jelentkeztek, de volt köztük kínai fiatal is.
Az egyik pályázó azt írta: „A tipikus magyar nagyszerű szerető. Amikor csak lehetséges, kifejezi a szerelmét. A magyar szerelmesek tudják, hogy rövid az élet, a szerelem pedig a legértékesebb dolog, tehát nem szokták vesztegetni az időt, és ahol tehetik, csókolóznak.” Sokan említették a magyar tudósokat, a Nobel-díjasokat és persze a tipikus ételeket, a gulyást, a kolbászt vagy a paprikát („a magyarok nagyon vendégszeretők, soha nem fogsz éhen halni náluk, inkább meg fogsz hízni”). Többeknek feltűnt, hogy a magyarok nagyon erősen kötődnek a múltjukhoz, és nemzeti ünnepeiket az utcán, zászlóval és kokárdával ünneplik. „Szilveszterkor, éjfélkor az emberek világszerte mulatoznak, és eszükbe sem jut a hazájuk, a magyar elkomolyodik, és himnuszt énekel” – jegyzi meg egy diák. Az egyik pályázó szerint a magyarok mindmáig nem bocsátották meg a trianoni békeszerződést, és gyakran a külföldieknek is panaszkodnak arról, hogy Erdély vagy a Felvidék már nem Magyarországhoz tartozik. Az esszé szerzője ezzel kapcsolatban annyit jegyez meg: „Hát mit tegyen szegény külföldi? Úgy viselkedik, mintha nagyon sajnálná, bár semmi köze hozzá.”
A legtöbb pályázatban szerepel, hogy a magyarok pesszimisták, búskomorak vagy mondjuk udvariatlanok a közlekedésben. Az egyik legszembetűnőbb frusztrációnk az önbizalomhiány. „A tipikus magyar azt hiszi magáról, hogy nem európai. Még nem szokta meg, hogy századok óta Európa közepén él. A magyar még mindig azt hiszi, új tag ebben a társaságban, ezért mindenkihez kedves és barátságos.” A lakosság idegennyelv-tudásának színvonalát ismerve persze ez elég sajátos módon működik a gyakorlatban: „Amikor egy magyar egy külföldivel találkozik, nagyon segítőkész, állandóan mosolyog, beszélget vele, természetesen magyarul.”