Az Európai Kardiológus Társaság Sejtszintű Szívelektrofiziológiai Munkacsoportja 38. Konferenciáján rangos elimerésben részesült Varró András, az SZTE ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet tanszékvezető egyetemi tanára. A professzor eddig elért tudományos eredményeiért a szűkebb szakterület legnagyobb európai elismerését, a Carmeliet–Coraboeuf–Weidman-díjat vehette át 2014 szeptemberében Maastrichtban, és ünnepi plenáris előadást is tartott.

„Az Európai Kardiológus Társaság a kontinens egyik legnagyobb orvosi szakmai szervezete, több tízezer gyakorló orvos, elméleti szívkutató a tagja. Ez a hatalmas társaság tucatnyi szakterületre, munkacsoportra oszlik, melyek között vannak klinikai típusúak, diagnosztikusak, illetve a tudományos alapkutatáshoz kötődők, mint például a sejtszintű szívelektrofiziológiai munkacsoport, ami az aritmiák és a szívelégtelenségek elektromos sejtszintű magyarázatával foglalkozó kutatókat fogja össze. A munkacsoport vezetősége 2011-ben döntött a Carmeliet–Coraboeuf–Weidman-díj alapításáról, és 2012-ben adta át először. Ezzel egyrészt az volt a cél, hogy elismerje a szakterület legkiválóbb kutatóinak tudományos munkásságát, emellett emléket állítson annak a három kutatónak, akikre a modern sejtszintű szívelektrofiziológia úttörőiként tekintünk” – mondta el Varró András professzor. Rámutatott, az eddigiek alapján nagyívű tudományos pályafutást ismer el titkos szavazással a nemzetközi kutatókból álló vezetőség, nem egy-egy konkrét felfedezést vagy közleményt. Varró András előtt 2012-ben Ursula Ravens (Drezda), 2013-ban pedig David Eisner (Manchester) professzor vehette át a díjat.

„Az antiaritmiás hatásoktól a proaritmiás hatásokig című plenáris előadásomban a két korábbi díjazotthoz hasonlóan ismertettem a három említett professzor munkásságát, külön kiemelve azon munkáikat, illetve közleményeiket, melyek legnagyobb hatással voltak a saját kutatásaimra. Köszönetet mondtam mestereimnek is, akiktől a szakmát tanultam, kezdve diákkörös mentoromtól és későbbi intézetvezető elődömtől, Papp Gyula professzortól David Eisner PROFESSZORig, akivel az 1990-es évek elején együtt dolgoztam. Szóltam tudományos pályafutásomról, mely az antiaritmiás gyógyszerkutatással indult – amit ma is űzünk munkatársaimmal –, és utóbbi években egyre nagyobb kitekintéssel volt arra, hogy a különféle gyógyszerek, betegségek, külső körülmények, életmódok miként vezetnek az életet veszélyeztető aritmiához” – árulta el.

A Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet tanszékvezető egyetemi tanára a Carmeliet–Coraboeuf–Weidman-díjra tudományos pályafutása legnagyobb elismeréseként tekint, melyre rendkívül büszke. Azonnal hozzátette viszont, a díj egyben a szegedi egyetem, az orvoskar, illetve bizonyos értelemben Magyarország megbecsülését is jelenti.

Vajon egyfajta ösztönzést is jelent ez a díj a további kutatásokhoz? – kérdeztük a professzort. „Inkább másként fogalmaznék, mert egy sikeres kutatónak már nem kell további ösztönzés, csak töretlen érdeklődésre, kíváncsiságra és becsvágyra van szüksége, hogy kutasson. A kutatót elsősorban a belső indíttatás kell, hogy hajtsa. A díj inkább jóleső érzéssel töltött el, megerősített abban, hogy a szakmai közösség minden érdektől függetlenül ismeri és elismeri azt a munkát, amit végzek” – fogalmazott.

Varró András 2011-től 2014 őszéig tudományos és innovációs rektorhelyettesként is dolgozott a Szegedi Tudományegyetemen. Miután ez a mandátuma lejárt, még több ideje és energiája jut majd a tudományos munkára. „Számomra nagy öröm, hogy az eddigieknél többet foglalkozhatok a laboratóriumi kísérletes tudományos munkával, noha rektorhelyettesként is igyekeztem az általam irányított laborok tevékenységében minél inkább személyesen is szerepet vállalni. A közeljövőben arra törekszem, hogy minél intenzívebben folytassam a kutatásokat munkatársaimmal, emellett pedig minél jobban bekapcsolódhassak a fiatalokkal való közvetlen foglalkozásba, a tudományos utánpótlás-nevelésbe” – beszélt terveiről.

Varró András számára különleges megtiszteltetést jelentett, hogy a Carmeliet–Coraboeuf–Weidman-díjat a sejtszintű szívelektrofiziológiai munkacsoport vezetősége mellett Edward Carmeliet professzortól vehette át. Az elismerés egyetlen még élő névadója 84 éves, jó egészségnek örvend, és korábban járt is már Szegeden.

Pintér M. Lajos