– 1977-ben a József Attila Tudományegyetemen szerzett fizikusi diplomát, ezt követően máshová vezette kutatói pályája. Milyen emlékeket őriz az alma materről, Szegedről, mely értékek kísérték el innen?

– Szeged rendkívül sokat jelent az életpályámon. Egy kis faluban, Galvácson születtem, majd a kecskeméti piarista gimnáziumban tanultam, onnan nyertem felvételt a JATE-ra. Fantasztikus öt évet töltöttem itt, az egyetem kiváló tanáraival maradandó élményt nyújtott. Kis évfolyam volt a miénk, akkoriban tízen-egynéhányan végeztünk fizikushallgatóként. Abban a szerencsében lehetett részem, hogy még oktatott a legendás Szőkefalvi-Nagy Béla professzor, kinek századik születési évfordulójára idén nyáron emlékezünk. Ugyanolyan szeretettel emlékszem Ketskeméty István professzorra, aki fizikát tanított, valamint a lenyűgöző műveltségű, tudású Grasselly Gyula professzorra, akitől kristálytant tanultunk. Akkoriban egészen más volt a felsőoktatás: sokkal erősebb személyes kapcsolatok fűztek össze tanárt és diákot, hallgatót és hallgatót.

– Mi az oka annak, hogy ez megváltozott?

– A mai egyetemi oktatás egyik nagy hibája, hogy sokszor azt hisszük, csak a tananyag átadása a feladat, pedig nem: a tanítás még az egyetemen is személyes példán, viselkedésmintán keresztül történő nevelés. Aligha vitatható, jóval hatékonyabb egy kimagasló ember, tanáregyéniség közelében lenni, tőle közvetlenül megismerni dolgokat, mint elvégezni mondjuk egy internetes kurzust.

– Nemcsak az egyetemi oktatásban lehet rámutatni problémákra, hanem már a közoktatásban is. A szakma évek óta kongatja a vészharangot a természettudományok helyzete, a diákok érdeklődésének érezhető csökkenése miatt. Jogosak az aggodalmak?

– A legfájóbb, hogy a természettudományok oktatása nagymértékben eltávolodik a tapasztalatoktól. Az emberiség szinte minden tudását tapasztalatok, megfigyelések, kísérletek útján szerezte, ám manapság a technika fejlődése miatt úgy tűnik, mintha valamiféle ismerettárból ömlene a tudás, mindenféle tapasztalat nélkül. Ha valamit meg akarunk tudni, rögtön keresőprogramhoz nyúlunk, az így megszerzett tudás azonban nem lesz élményszerű, nem rögzül. Olyan diáklaboratóriumokra van szükség – mint amilyet az SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban is felavattunk –, ahol olyan érdekes jelenségeket figyelhetnek meg kísérletek közben a fiatalok, melyek felkeltik az érdeklődésüket.

– Ezek a modern laborok önmagukban képesek változtatni a természettudományok presztízsveszteségén?

– Természetesen nem, hiszen a természettudományos oktatás, illetve tanárképzés gondjai több okra vezethetők vissza. A fiatalok érdeklődésének ösztönzése mellett kiemelt jelentőségű, hogy tisztességesebben megfizessük a tanárokat, adott esetben akár különbséget is téve a természettudományos tárgyakat oktatók javára. Amennyiben a pedagógus lát maga előtt pályát, jövőképet, illetve élményszerűen oktathat, 21. századi környezetben kísérleteket mutathat be, ő és tanítványai is motiváltabbak lesznek, mintha a könyvekből képleteket

bifláznának be folyamatosan.

– Szabó Gábor, az SZTE rektora nemrég a Szegedi Egyetem Magazinnak adott interjújában aggasztónak nevezte, hogy a társadalom, jelentős része ma egyre inkább idegenkedve tekint a tudományokra, és inkább egyszerű, akár ezoterikus válaszokat keres a kérdéseire. Egyetért vele?

– Nagyon nehéz kérdés, hiszen az emberek elképesztően sok információt kapnak naponta a médiából, ráadásul való igaz, a szenzációt sokkal jobban szeretik, mint a tényeket, az unalmas, néha érthetetlen magyarázatokat. Ahhoz, hogy új irányba induljunk el, rengeteg olyan eseményre, műsorra van szükség, ahol a nagyközönség közérthetően, mégis érdekesen kap tájékoztatást az őt izgató kérdések tudományos magyarázatáról. Biztosan jól lehet keresni azzal, ha valaki hangzatos állításokat megfogalmazva televízión keresztül gyógyít, ám ez akkor is nyilvánvalóan szamárság, ha az emberek tényleg hajlamosak a könnyebb utat választani. A tudomány rákfenéje, hogy ahogy egyre inkább fejlődik, úgy kerül egyre messzebb azoktól a jelenségektől, melyekkel nap, mint nap találkozunk. Csak úgy lehet tenni az ilyen kártékony folyamatok, trendek ellen, ha közérthetőbbek, ugyanakkor érdekesek is vagyunk...