– Milyen emlékeket idéz föl önben a hatvanesztendős Szegedi Egyetem című lap, mikor találkozott vele először?

– Hallgatóként forgattam először az újságot, s több dolog jut eszembe róla. Egyrészt az, hogy az egyetemi hírek, események mellett időről időre művészi szárnypróbálgatásoknak is teret adott, melyek között színvonalas alkotások is akadtak. A másik, hogy a Szegedi Egyetem is gyakran feszegette a rendszerváltozást megelőzően a tilt, támogat, tűr kategóriák határait. Valamikor az 1980-as évek végén „ A politika távlatvesztése miatt” főcímmel és egy az arcát a kezébe temető portréval jelent meg az újság, ezt mindenféle vizsgálatok követték. A főcím hátterében egyébként a Bős–Nagymaros-vita állt, a JATE TTK-ról kiindulva született egy KISZ határozat, mely úgy kezdődött, hogy a politika távlatvesztése miatt mi, fiatalok úgy érezzük, hogy állást kell foglalnunk néhány kérdésben. Tudomásom szerint a címlapügy egészen Kádár Jánosig jutott, aki a rendszer elleni legdurvább támadásnak nevezte 1956 óta. A mi egyetemista nemzedékünkre ez volt a jellemző, azt próbálgattuk, meddig lehet elmenni a kritikában: a Szegedi Egyetem mellett az egyetemi színpad és a JATE Klub is ilyen fórumnak számított.

Begyűrűztek a nyugati problémák

– Szerzőként is kapcsolatba került az elmúlt évtizedben az egyetemi lappal, vagy csak nyilatkozóként?

– A legkülönfélébb témákban, többféle minőségemben számtalanszor adtam interjút az újságnak, szerzőként viszont nem működtem közre az egyetemi sajtó munkájában.

– Ön, aki hosszú időt töltött el külföldön, hogy látja, mennyiben más odakint, például az USA-ban vagy Németországban az egyetemi sajtó szerepe, mint nálunk, Magyarországon?

– Nyugaton minden komoly egyetemen működik szorosan vett hallgatói lap. Érdekes módon véleményem szerint hosszabb ideje azzal a problémával küszködnek, mellyel mi mostanában szembesülünk: ma már nehéz érdekesnek lenni! Régebben sok mindent megkönnyített a közönség és a lap, a szerző összekacsintásából származó kapcsolat: mi, olvasók és te, újságíró együtt figyeljük, hogy ők, odafönt eltűrik-e ezt. Ez a viszony kezelni tudta a sajtó legnagyobb ellenségét, a közömbösséget. Ma az a legnagyobb kérdés, mivel lehet eladni egy lapot, kvázi értékesíteni az olvasóközönség részére...

Ezotéria helyett tudomány

– Ki lenne az első számú célközönség, kinek szóljon az egyetemi sajtó, inkább a hallgatóknak, vagy inkább az oktatóknak?

– Az lenne az ideális, ha mindkét réteget egyformán meg tudná szólítani. Fontosnak tartanám a tudományos ismeretterjesztő misszió felvállalását. Sajnálatos módon a tudományokat ma nem nagyon próbálják professzionális médiaeszközökkel, mindenki számára érthetően eladni. A társadalom pedig inkább egyszerű válaszokat keres a kérdéseire; ahelyett, hogy megpróbálna megérteni valamit, inkább ezotériával magyarázza. Másfelől viszont az emberiség kiszolgáltatott a tudománynak, mert az összes lényeges társadalmi problémának csak tudományos megoldása létezik. Éppen ezért nem szerencsés, ha idegenkedve néz arra, amitől a jövőjét remélheti. Az egyetemi sajtó kitüntetett gyakorlóterep lehet arra, hogy a szakma nehezen érthető részét is viszonylag egyszerűen prezentálni képes kutatókat összehozza a fiatal, tehetséges újságírókkal. El tudom képzelni a mai Szegedi Egyetem Magazint is ilyen műhelyszerepben.

„Józsi bácsit” is érdekli

– Az előbbiekben elsősorban a média felelősségét érintette abban a tekintetben, hogy kissé mostohán bánik a tudományok népszerűsítésével. Nem gondolja, hogy sokszor a kutatóknak is változtatniuk kellene a sajtóhoz való hozzáállásukon?

– De, mindenképpen együttműködésre van szükség a felek között, s a tudóstársadalmat – még ha rágnunk is kell ehhez a fülét – fel kell készítenünk a média érdeklődésének (el)fogadására. A döntéshozói kör és a társadalom akár el is veheti a tudós megélhetését, ha idegenkedve figyeli munkáját, ezért egy kutató sem engedheti meg magának, hogy a tudományos ismeretterjesztés púp legyen a hátán. Sokszor elmondtam már: nem igaz, azaz általánosítás, hogy „Józsi bácsit” nem érdekli a tudomány, „Józsi bácsi” egész egyszerűen nem kap tudományt. A Mindentudás Egyetemének sikeres kísérlete bizonyította, micsoda társadalmi hatása lehet a tudomány népszerű média megjelenésének. A Szegedi Egyetem Magazin kulcsszereplő lehet ebben a folyamatban, hiszen kiemelt célközönsége a jövő értelmisége.